Egy haverom szerint a sztorijaimban mindig van egy alsógatyás srác. Hát höm. Mielőtt bárki rosszra gondolna, nekem ezekhez a fiúkhoz SEMMI közöm nincs, nem volt, nem is lesz, csak sztorikat tudok. :D Azokat is általában a lányoktól, akikről korábban írtam.
Dóri sztorija
Egyszer Dóri, aki egyébként a világvégén lakik, megint valamelyik barátnője szobájában csövelt a koliban, szokásos okból, de pont nem Vargáéknál. Miután enyhén szólva tanulós szakokra járt, ahol kb a belét is ki kellett hajtania annyit tanult, így nem volt ritka, hogy Dóri hajnalokig fent volt könyvvel a kezében. Gyakran lehetett őt megtalálni a konyhában fél három és három között, miközben évszámokat és kimondhatatlan neveket magolt. (Mit kóricáltam én a konyhában ilyen időpontokban?.. őőő.. az más kérdés... :D) Egy ilyen este után hajnalban leslattyogott a mosókonyhába, mert akkor még a mosókonyha, lévén mosógépek voltak benne, az alagsorban (néhány egyetemi barom szerint "alaksor") volt. Tehát hajnalban Dóri, miután karikásra tanulta a szemeit, és úgy döntött, hogy ahelyett, hogy aludna másfél órát a matracon az első órájáig, inkább szert tesz némi tiszta fehérneműre (mert Dóri már a ruháit is más szobákban tartotta), szóval leslattyogot. Nyitja ki az ajtót, amit egyébként nem volt egy egyszerű művelet és mit látnak reggeli kómás szemei, annyira azért nem volt kómás, hogy ne lásson, szóval mit látnak a hajnali félhomályban? Ahogy egy srác az ablakba beszorulva kétségbe esetten kapálódzik alsógatyában. Később kiderült, hogy iskolánk egyik igen neves díszpintye volt ő (nagy ambíciókkal, nagy termettel és még nagyobb pofával)... és persze elbitorolta Dóri ágyát, Dóri nélkül persze. "Élvezet és döbbenet"– ahogy Dóri mondta, de az élvezet nem a látvány volt, mert az inkább komikus, mintsem élvezni való lett volna, fejtette ki Dóri, hanem a tudat, hogy egy ekkora barom, mint ez a gyerek, még ez is képes megalázó helyzetbe keveredni, pont Dóri előtt. (Mert Dórival amúgy feszt ilyenek történtek.) A döbbenet, meg hát azért az kitalálható. Azért hajnali ötkor alsógatyás srácot találni a száradó bugyik közt, hát azért az megér egy misét. :D
Vé sztorija
Vé még naiv volt és ártatlan mikor megismerte első szobatársát, Dét. (Így Dé az én szobatársam is volt kemény két hónapig.) Dé kedves lány, néha már túl kedves is. Szóval Dé a félénk, ártatlan, de rohadtul kiváncsi leányzó rávette Vét, aki egy antiszoc és általában utálja az embereket (na jó nem, csak néha), szóval rávette, hogy menjen el vele a Gólyatáborba. Hiba volt. Ugyanis Vé az antiszoc és Dé a a széplelkű nem a mi Gólyatáborunkba való. Sőt, igazából egyetlen egyetemi gólyatáborba sem valóak az ilyen jellemek. (Én már tudtam ezt, úgyhogy messzire elkerültem a GT-t. :D)
Vé-t elsőnek az utazás sokkolta. Vé nagyon precíz, alaposan felkészül ha valahova elutazik. Akár a harmadik világháború is kitörhet, neki arra is lesz felszerelése. Vé fürdőszoba nélkül igen nyűgös tud lenni, nem az cserkésztípus, hogy így fogalmazzak. Bár sok mindent kibír, de azért na. Nem lesz jó kedve attól, pl. ha lavórban kell fürdeni a hajnali napsütésben -10 fokban. Szóval Vé konszolidáltan utazik, kulturáltan viselkedik, és kerüli az érintkezést a barmokkal. Hát ez utóbbi nem jött össze, ugyanis épp csak leszálltak a vonatról valahol a világvégén mikor egy zsíros hajú, igénytelen, ocsmány srác ordítva eléjük furakodott és félig lecsúszott gatyával ordította, hogy "BULIIII" sörrel a kezeiben, persze. Vé-t ez a látvány annyira sokkolta, hogy majdnem visszaszállt a vonatra, hogy akkor neki ez itt most elég is volt, menjünk haza. Később persze kiderült, hogy a srác az ő csoportjába lett beosztva (mert ez Vé formája) és hasonlóan kellemes szituációkkal szórakoztatta a jó népet az 5 nap alatt, amit együtt kellett tölteni vele. Egy dolgot elért a gyerek ezzel: akármikor megláttuk az egyetemen a következő volt a reakció: "Némá, ott a Gatyás" -röhögés-... ugyanis Sutsz, aki nem volt GT-ban és én, aki szintén kihagyta ezt az élvezetet, kb fél évig röhögtünk Vé megrázkódtatásain... egészen addig még ki nem derült, hogy ez a gatyás marha a MI szakunkra jár...
Az én sztorim
Ha már efféle történetek, nekem is van egy bár az nem vicces, inkább engem jellemez. Én egy nagyon rendes lány vagyok, nagyon rendetlen báttyal, és nem mellesleg 3 másik öccsel, valamint 20 darab hímnemű unokatestvérrel. Szóval, az én generációmban egész családom java részt fiúkból áll, majdnem hogy. (A húgaimat, a nővéremet és az 5 darab lány unokatestvéremet nem számolom most.) A fiúk, élükön a bátyámmal, nem az a szégyellős fajta, nálunk normális volt az, hogy pl. nyáron boxerban császkáltak a lakásban, meg ilyenek. Nincs is ezzel semmi gond. Pláne, hogy a bátyám, akkoriban még mikor én ott dekkoltam nálunk nyaranta, fiatal volt és sportos, sovány (mint már említettem, minden lány hanyatt volt esve tőle), szóval jól nézett ki. Miután ez igaz volt a többiekre is, azt gondoltam (tudat alatt, mert a természetes dolgokon az ember nem filózik), hogy ez az átlagos. Nem tudom miért, csak. Hogy ez mennyire nem így van, ezt teljesen véletlenül, egy nem túl kellemes emlékkel kellett konstatálnom. Igen, én is járok strandra, de nálam a strand azt jelenti, hogy napsütés előtt leúszom 5 km-t, majd törülközőkbe és fürdőköpenybe csavarva olvasgatok az árnyékban egész nap, majd este mikor már nem süt a nap a medencére, megint úszok egy keveset, és megyek haza. Nem nézelődöm, nem sasolom az embereket, hogy mi az új bikini divat, vagy melyik a legény a tetováltabb. Nem érdekel, általában leköt a könyv, vagy a madarak csipogása illetőleg a szúnyogok elkergetése.
Én, a nagy szociális lény (na jó, frászkarika szociális, csak munkamániás) elmenetem egy csapattal kirándulni. (Hát, ő igazából nem kirándultunk, hanem más okból utaztunk együtt, meg kirándulásra az ember az érdeklődő barátaival megy, ide meg jött mindenki, aki a csoporthoz tartozott.. na jó, persze ők is a a barátaim..már amelyik persze.. nem mind azért...:) Meg az ember egy szokványos kirándulásra nem visz vasalót, hajlakkot meg ilyeneket, szóval most csak azt mondom kirándulás, de nem az.) Szóval, elmentem kirándulni ezekkel az emberekkel, lányokkal-fiúkkal. Ez amolyan ottalvós buli volt, hálózsákkal meg hátizsákkal, matracon, közös térben. Mivel azért aludtam már ezekkel az emberekkel, meg más emberekkel is egy térben, így különösebben ez engem nem zavar, halál nyugodt vagyok, mert keresek általában egy falat és felőlem atomkatasztrófa is történhet a hátam mögött, csak ne óbégasson és ne kapcsolja föl a villanyt. Hát most nem volt ilyen szerencsém, mert nem volt fal. Vagyis fal az volt, de mind elfoglalták mire beértem a hálóhelyre. Fantasztikus. Egyik sorban aludtak a lányok, másik sorban aludtak a fiúk. Vicces volt, hál' Istennek azért elég nagy térben voltunk elszállásolva. Volt egy harmadik sor is, ez a későn jövőknek volt fenntartva, illetve ott volt a radiátor, úgyhogy csoportvezetőnk bérelte ki az egyik helyet. Így szépen három sorban alukáltunk hálózsákokban, mint a fókák kb. Én nem csak, hogy fal mellé nem jutottam, hanem középre keveredtem mindenhogy (ott volt a "lánysor"), ami azért rossz, mert agorafóbiám is van egy kicsi és utálom a nagy tereket, de ez most nem lényeg. Ja és középre még autóban sem ülök, inkább meghalok az anyósülésen, vagy az mögött, de én nem szeretem, ha minden oldalamon ember van. Borzasztó. Úgyhogy jól behúztam magamat a hálózsákba, mikor aludni kellett, ne is tudjam hogy ennyi ember van körülöttem. Mivel szemüveges vagyok, levettem szépen a szemüvegemet (amit persze reggelre valami marha elrugdosott), fejem alá tettem a Bibliámat (botránkozzon meg aki akar, de én nagyon szeretek a Bibliámon aludni. Tokba van zárva, baja nem lesz tőle, és szerintem kényelmes és megnyugtató tudni, hogy az Isten igéje a fejünk alatt. :) ) és szevasz, aludtam is. Hát igen.. csakhogy nem eszik olyan forrón a kását, mert rohadt nagy hobbim a korán kelés nagy közösségekben (erre vagyok szocializálva, majd egyszer elmesélem ezt is, hogy miért). El is határoztam mikor jóval mindenki előtt fölkeltem, hogy kihasználom a szituációt és elzúzok fürdeni, mert tiszta ember vagyok és már azt is utáltam, hogy fürdés nélkül kellett aludnom. A fürdés lehetősége, mint olyan, a falu (ahol kirándultunk) másik végében volt, kulcsra zárva. Két másik vakmerő leánypajtással, akik valamiért szintén fölkeltek, fölrugdostuk a kulcs őrizőjét (csoporttárs) és elszáguldottunk fürdeni. Arra nem számoltunk, hogy mínusz 10 fok lesz odakint és nem lesz meleg víz egy kanyi sem. Mindegy. Túléltük, én átfagytam mint a háborodás, és jól ki is fáradtam ettől, úgyhogy visszabújtam szépen a hálózsákomba, mert a társaság még mindig aludt. Szépen el is aludtam mire fölkeltem a többiek is ébredeztek. Azt se tudtam elsőre hol vagyok, fölültem a hálózsákomban és megpróbáltam kitapogatni a szemüvegemet, hogy körbenézzek mi történik, kik is ezek és egyébként is MI VAN? Na, ez volt a hiba. Ugyanis amint fölraktam a szemüvegemet, megláttam egy nem éppen adoniszi testű (mondjuk ki nyíltan: kövérebb az átlagnál) kollégámat, alsógatyában ácsorogni a hálózsákja mellett, közben a semmibe bámulni. Öcsém mondom.. fúj.. nem elég a hideg zuhany reggelre, még ez is... gyorsan becsuktam a szememet és nagyon mélyre bekúsztam a hálózsákomba.. de késő.. a kép beleégett az agyamba... franc. Persze, elmeséltem a kínszenvedésemet Vargáéknak, akik ismerik a srácot, és sírva röhögtek az eseten egy évig legalább. Nagyon sajnáltak, legalábbis ezt mondták.. hát ő.. majd el is hiszem... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése