Társasjátékok 1.

Öhhöhöhő... reneszánsza vana  sima, dobozos társasjátékoknak. Én is ismerek egy pár igen jót, ezeket gyűjtöm ide gyorsan a Társasjátékok sorozatba. Most kettőt mutatok be: két kártyajátékot.

Dixit

Lényege: Elvont képeket látva kell elvont vagy nem annyira elvont fogalmakat alkotni és ezekkel operálni. Minimum 3 játékos részére, de legjobb 5-6 emberrel játszani. Gyerekeknek is alkalmas: érettségi szinttől függően, de akár 6-7 éves kortól is.

A dobozban van tábla, bábuk meg minden szépség, de valójában a kártyák és egy darab papír tollal is játszhatóvá teszi a játékot. Így mobilisabb is. 5 fajtája van, az első a "sima Dixit" szerintem a legötletesebb, legkedvesebb verzió. Dixit, Dixit Odyssey, Dixit Quest, Dixit Origins és Dixit Daydreams. profik azt mondják, hogy a legjobb az Odyssey. Nekem annyira nem tetszenek benne a kártyák, mint az első kiadásúban, de ez ízlés kérdése. Viszont tény, hogy az Odysseyben több lehetőség is van, mint a simában.

Dobble

Lényege: a kártyákat párba kell állítani. Na, most: a kártyákon 8 különböző méretű cuki ábra van. Egyszerű és cuki. A kártyák úgy vannak kitalálva és megrakva ábrával, hogy két kártyán csak két azonos ábra legyen, de minden kártyának minden más kártyával van egy párja. Nem tudom ez mennyire érthető. Tfh: a pakli 4 kártyából áll és csak 7 különböző formával dolgozik. Ebben az esetben mondjuk, hogy van egy kártyám, amin van macska, kutya és egér. Akkor a további kártyák így néznek ki, hogy van egy, amin van macska, zsiráf és panda, van egy, amin van kutya, zsiráf és lepke, van egy, amin van egér, panda, lepke. A feladat a párok minél előbbi megtalálása. Ha megtaláltad rárakod a tetejére villámgyorsan (persze mondod is, hogy mi a pár), így a többiek kezdik elölről a keresgélést (veled együtt). Aki előbb megszabadul az összes lapjától, az nyer. Na, ezt kell elképzelni, csak kb 60 darab kártyával.

Azt gondolnád, hogy hah, ez nem túl izgalmas: párokat keresgélni. Hát azt kell mondjam, hogy de az, még felnőttként is teljesen évezhető, mivel egyáltalán nem triviális, hogy hol vannak azok a párok. kb 3-4 éves kortól játszható. Játszhatja 1 ember vagy akár 10 is. Táborokba, osztálykirándulásokra, nyaralásokra külön jó, Pláne, hogy egy kicsi fém dobozban van az egész, ezért nagyon könnyen szállítható.

Maa kallis isien 2.

Nos Finnországban nagyon sok érdekes dologgal találkoztam. Egyet tudni kell róla, hogy hasonlóan Európa és a világ más országaihoz: itt is minden ötödik ember MAGYAR! Nem vicc. Elmentem, az északi sarkkörön túlra, nyáron, amikor azt gondoltam, hogy na, a magyarok mennek Horvátországba vagy valami déli helyre pérölődni a napra, mert az a trendi, erre kiket találok a műfenyők és műmocsarak között? Hát persze, hogy magyarokat. Mert amikor a finn tömegből csak annyit hallasz, hogy "Némá, ezek is magyarok!" Akkor elgondolkodsz rajta, hogy mi a francért is jöttem ide a világ végére, ha itt is mindenki magyar? Egyébként Rovaniemi északi részén jártam, a városhatáron túl. Elmentünk először a Joulupukin Kylä-be (na, erről majd mindjárt), majd innét tovább indultuk felfedezni Lappföld mocsarait. Hát, hömm. A finnek, a németekhez hasonlóan imádnak túrázni.
Ugye, mindenki tudja, hogy miről ismerszik meg messziről a német és a magyar túrázó közötti különbség?  A német beül az "ilyen neked sosem lesz" autójába, elkocsikázik a hegy lábához. Ott a kiépített parkolóban, rábízza a biztonsági őrre, majd elindul a kitaposott ösvényen, melyen X méterenként kiépített pihenő van, csapvízzel, jégesőt bíró tetővel, szelektív szemetessel stb. stb. Viselete ultramodern dzseki (hőálló, vízálló, szellőző, szélálló, kullancs, szúnyog és tetű riasztós, UV-szűrős) és ahhoz színben is passzoló nadrág, túrabot, speciálisan túrázásra kifejlesztett, csak erre a fajta útra tervezett, légáteresztős, vízálló, habkönnyű, strapabíró bakancs, túrasapka, ami szintén
minimum 5 dolgot tud. Fűtés-hűtés a nyakába, lácsi napszemüveg, és vízálló, hiper-szuper hátizsák, ami már majdnem magától megy mellette. Zsebében digitális bigyó, ami mutatja az időt, a sebességet, a páratartalmat, a két heti várható időjárást, az elégetett kalóriákat és mellesleg iránytű. A német felmegy a hegyre, dokumentálja, hogy felment a hegyre, örül neki, eszik-iszik, szemetet összeszed, vagy nem szed, fajtája válogatja, és ledzsal a kocsijához, hazagurul és kipipálja a túrát. A magyar meg, mint én? Veszi a szakadt, ezeréves bakancsot avagy kínai tornacipőt, a huszadik rokontól megöröklött, kopott farmert vagy a susogós mackót, van egy pár számmal nagyobb, feliratos pólója, kopott hátizsák benne víz, meg homemade szendvics. Esetleg elkunyerált napkrém és semmitérő kullancsriasztó, majd ezzel felpattan az Kismucsaröcsöge - Battonya-alsó útvonalon évente egyszer közlekedő, kivert ablakú MÁV-vonatra, amiről leszállva nekitámad a dzsindzsának, és reméli, hogy majd csak lesz jelzés valahol...


Na, hát a finnek nagyon hasonlítanak a németekhez. Csakhogy, még a németek, maguk spórolják ki a kis felszerelésüket, Finnországban imádnak mindent állami szinten csinálni. Így Finnországban nem neked kell megvenned a drága bakancsot egy túrához, hanem az állam rakja a lábad alá a megfelelő utat, hogy akár tangapapucsban is sétálgathass a láposban. Nem vicc. A két túra, amire elmentem abból állt, hogy a tkp. parkettázott utakon sétálgattunk. Alattunk volt kő, kiszáradt patak, meg tudom is én, mindenféle érdekesség, de ha véletlenül volt valami emelkedő, azt úgy kiegyenlítették az úttal, hogy véletlenül se kelljen 10 lépcsőnél többet föl-le menni. Ha már valahol talajhoz ért a lábad, akkor már valami nagyon kemény gyerek lehetsz. Tény: Finnországban elég kevés a hegy. (Nincs.) Ami van, az is kicsi és kopasz (tunturi), de állítólag a finnek sisuk! Egy gránittömbön élnek, nyírfakérget ettek, mikor éhezés volt az országban, kibírtak KÉT elnyomó hatalmat, majd talpra állították a saját országukat gazdaságilag, és erre EZ?! MI EZ?! Olyan szinten el vannak kényelmesedve, hogy már túrázni sem mernek anélkül, hogy az utat a lábuk alá ne pakolná valaki?

Na, mindegy. Térjünk vissza Télapó nyári szállására: Joulupukin Kylä-re, vagyis Télapó Falvára. Van itt minden mi szem-szájnak ingere: egész Télapó-franchise. Van, éneklő rénszarvas a bejáratnál, van műfenyő (az a jófajta, igazi fröccsöntött, neonzöld, meg a sötétebb színű nejlon barátja) töménytelen mennyiségben, karácsonyfadísz, Télapó és Télanyó életnagyságú papírfigura és Jingle Bells-t szóró hangszórók. (Jinglle Bells meg White Christmas? Most komolyan? Itt? Lappföldön? Nemá! Legalább finn karácsonyi dalocskák lennének.. nem.. ezeknek a hülye turistáknak jó lesz ez az amcsi xar is....) Másfél óra Jingle Bells (legalább 10-szer hallgattam meg) és piros papíros ajándékboltok után nem bírtam, kimenekültem az udvarra, remélvén, hogy na majd ott, lesz valami érdekesség: mert ez egy rettenet nagy hely. 

Állítólag valahol a végében a hetedik határon túl lehetett volna rénszarvasokat etetni (mondjuk azok zuzmót esznek, szinte látom, ahogy a gyerekek szárított zuzmót szorongatnak, hogy hozzávághassák szerencsétlen állatokhoz), de nekem nem sikerült megtalálnom. Maradt az ál-sarkkör (Mert az igazi ennél északabbra van, ezt csak odafestették a turistáknak.) és Joulupukkival való fotózás: amire HÁROM ÓRÁT kellett volna sorban állni, hogy aztán kb 20 ezer forintnak megfelelő Euróért 1 db (papír)képet készítsenek rólad és Télapóról. 20 ezer: egy képért egy vadidegen fószerrel, és ezért 3 órát állnak sorban? Most egy klasszikust idéznék ide: "Noooooormális?"

Egyébként a hely tömve volt emberekkel, fele magyar, másik fele finn gyerek. A 25 fokos melegben kevéssé volt meggyőző az egész karácsonyos-télapós izé, sőt, inkább groteszk élmény volt. Minden esetre, én jókat derülök rajta: de HÚSZEZER.. na ezen még mindig nem lendültem túl.

Utazás

Mint már írtam korábban, előszeretettel utazgattam az egyetem alatt, pénzem nem lévén: ingyen.
Hogy csináltam? Megosztom a titkot.
Először is szerencsém volt, másodszor mindig agyaltam, hogy lehetne mégis. Harmadszor hosszú évek munkája is áll mögötte.

Kezdjük az elején. Kiskamasz koromban olyan osztályba jártam, ahol mindenkinél kolbászból volt a kerítés otthon, egy-két kivételtől eltekintve. Hát, az egy-két kivétel között én voltam a legnagyobb kivétel. Amolyan "kivan a s*ggem a gatyából"-típusú gyerek, s őszintén ez marhára nem zavart egészen addig még el nem kezdtek piszkálni ezzel, azok a drága aranyos gyerekek, akiknek a szüleik minden xart a hátsójuk alá toltak és évente háromszor vitték őket külföldre, hol Malájziába, hol meg Egyiptomba, a két kirándulás között meg átugrottak a szomszédos Franciaországba síelni egy kicsit. Én meg örültem, ha nyaranta Kiskukutyin-alsón múlattam az időt, a nagyszüleimmel. Esetleg elmehettem Mucsaröcsögére táborozni egy hetet, vagy anyámmal az üzemi üdülőbe. Esetleg. Ha nagyon jól ment. Persze, anyukám mániája KÜLFÖLD volt, mert ott aztán olyan van, hogy húúú.. nem úgy, mint nálunk. Balaton? chö! Bezzeg külföld! Úgyhogy rengeteg prospektusunk volt mindenféle utazási irodák ajánlatával, csodás képekkel nem létező tengerpartokról és 5 csillagos szállodákról. Így anyukámnak, ha BÁRMI lehetősége akadt, hogy kijusson KÜLFÖLDRE, ment is. Na, ezt a mentalitást próbálta rám is ragasztani. Így mikor először kijutottam Finnországba csak 13 éves voltam. Akkor az osztállyal vittek, úgyhogy mindenki jött, anyukám is, mert kibulizta magának. Minden kamasz álma a szüleivel utazni, nem? :) Mondjuk én örültem neki, legalább nem voltam egyedül. :) Aztán sokáig semmi, anyukám meg rágta a fülemet KÜLFÖLDdel, ahova menni kell, amíg fiatal az ember.... ha már őneki anno nem lehetett. Softballozni is azért voltam elengedve, hogy majd hátha az amerikaiak meghívnak kicsit magukhoz is. Az International Schoolban, ahova jártam középsuliba, rengeteg lehetőség volt utazni: Jamaikától Új-Zélandig tkp. bárhova el lehetett jutni egy-egy évre tanulni, ha volt rá pénzed. Olyan 1 millióból már lehetett menni akárhova. Hát nekünk a lakásunk ért kb. ennyit, amiben laktunk. (Igen, ez egy állami gimnázium!) Szóval, ez az alternatíva kiesett. Ment a mi osztályunk is osztálykirándulni Angliába... 100 ezerért.. hát, oda se mentem. Így békés itthoni levegő szívással telt el a gimnázium. Aztán az egyetem alatt valami történhetett odafent, hogy mégis csak úgy döntöttek, hogy Hirvi utazgasson már egy kicsit, mert a végén még besavanyodik itten.

Hogy csináltam?

A kulcsszavak: ösztöndíj, művészeti együttes, zarándoklat. s ami ezek mögött van: MUNKA. Ingyenélő, lusta emberek, nem utaznak ingyen sehová. Csak úgy mondom.
Magyar Ösztöndíj Bizottság pályázatait tudom ajánlani egyetemistáknak. Vannak városi legendák, mi szerint elérhetetlen, éteri magasságba szökő tudás vagy minimum három csókos rokon kell a pályázat elnyeréséhez, de állítom, hogy ez nem így van. Nem mondom, rengeteg munkám volt, a megfelelő átlag összehozásában, az összes aláírás, pecsét, papír, és külföldi támogatás összeszedésében és elsőre nem is sikerült. De, össze lehet hozni, és akkor az ösztöndíj áll mindent: az utazást (repülővel), a szállást, a képzést, a programokat, a kaját, a helyi közlekedést. Én ebből pénzből ruhát vettem kint, meg kirándultam. Mindenféle szuvenyírt, képeslapot meg társasjátékot vásároltam, majd hazahoztam plusz 100 ajrót, amit a következő utazásaim során verhettem el. Nem koszlott albérletekben éheztem és vállaltam valami alja munkát, valami lepra lebujban, hanem jól éreztem magamat. Mondjuk oda nem költöznék, majd írom mért nem, de tapasztalatnak és képzésnek remek volt.
A művészeti együttesbe meg nem csak úgy libbentem bele, hogy helló utaznék, jöhetek? Hanem évekig voltam tag, kitartóan, és aztán mint törzstag, mehettem én is mindenhova. Akit nem látnak a próbán, az nem fog hallani a turnéról se...
A zarándoklat meg lelki esemény. Az csak grátisz elem, hogy világot is látsz.

Merre jártam?

Én Európa-fan vagyok, nem vágyom el erről a kontinensről. Voltam Erdélyben (többször), Szlovákiában (többször), Németországban, Lengyelországban, Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban (többször), Finnországban (többször), Spanyolországban, Bulgáriában, Ausztriában (többször), stb. És igen, mindenhova ingyé mentem, pontosabban vittek.
Volt vele szívás? Hajaj.
Voltak nehézségek? Hát, hogy a rákba ne?
Voltam-e 5 csillagosban? Igen... ja, hogy aludni ott? Nem.
Jó buli volt? Mindegyik. (Na, jó az egyik nem akkora, de ott az emberek miatt...)
Újramennék? Igen. :)

Egyik ismerősöm stoppal utazik. Az is járható, csak némiképp veszélyes. Én nem vagyok elég spontán a stoppoláshoz, de sokaknak bejön ez az életforma. ITT lehet olvasni erről (is).

A bejegyzésben megjelenített képek NEM random helyeket ábrázolnak... :)

Nézőpontok

Az éremnek két oldala van. Méltó példa erre az alábbi történet. (Miután már ismét nulla olvasóim száma, úgy vélem lehetek őszinte. :) )
Tehát a történet. Mint említettem koliban laktam az egyetem alatt. Nem csak én, hanem sok más ismerősöm is.
Pl. Noncsika is koliban lakott. Noncsika szobatársa Babuci volt. Noncsika nem egy könnyű eset, de Babuci sem az, talán ezért sem laktak túl sokáig együtt.
A két lány két szemszögéből a kollégiumi élet így nézett ki a másikkal:

Noncsika verziója

"Babucival együtt lakni, hát komolyan: szeretjük, de nem volt egyszerű. Először is Babuci tanult állandóan. Égette a villanyt, de nem ám a kislámpát az asztalon, azt a nyomorult nagyvillanyt, azt. Én meg húztam volna aludni időben a vizsgám előtt, mert dolgoztam meg tanultam, aztán fáradt voltam, de ez? Ez égette a villanyt, aztán jó, lekapcsolta, és halkan ment a zene a számítógépből. Én meg nyugodjak békében mikor benne a bugi a lábamban? Máskor meg egyszer csak fölébredek este, hogy mi a francért ég már megint a nagy villany, mikor is Babuci körbebástyázta az ágyamat a papírjaival, hogy ő akkor most rendezkedik. Hát WC-re se tudtam kimenni, hogy nehogy rálépjek az irományaira. Ez kész. Pedig mondtam neki, hogy nem érdekel mit hova hány, ha a saját térfelén marad. Aztán meg mikor hajnali ötkor zörgött a reklámszatyrokkal, meg csipogtatta magát a telefonjával. Én meg aludtam volna, mert hajnalig tartott a buli, ez meg zörgött, csörgött, dumált. Kész. Érted. Hazaesem 4-kor, ez meg 5-kor már zörög. Én meg másnaposan még a szememet se. Ez a nő! Hát olyan fáradt voltam még együtt laktam vele, hogy anyám már aggódott, hogy végkimerülök. Persze, buliba sose, az sehova. Néha sikerült elrángatni kicsit, de mindig nyavajgott, hogy fáradt meg korán kel. Van ennek élete? Most komolyan. Szerinted?"

Babuci verziója

"Noncsika jó fej, de azért nem könnyű vele együtt lakni. Először is hiperaktív. Állandóan pörög és nem érti meg, hogy én korán kelek reggel, nem tudok hajnalig dajdajozni, mint ő. Neki könnyű, mert csak nyolcra megy órára, de én hajnalban indulok be Pestre. Aztán ott a cigi. Mondtam neki, hogy csukja be az ajtót, ha kimegy az erkélyre levegőzni, erre juszt is rám jön a hideg meg a füst. Persze, jól megfázom miatta. Aztán ugye ott vannak a bulik. Mikor Noncsika hajnali négykor hazajön berúgva és fölvágja a nagy villanyt, hogy >buli van, Babuci! Gyere énekelni!< És hiába mondom neki, hogy csöndesebben, mert fölveri az egész kócerájt, nem zavarja. Vagy amikor, szintén buli után, én takarítom utána a fürdőszobát? Persze, erre tuti nem emlékszik.Vagy amikor tanultam meg beteg voltam egyszerre, még ő van megsértve, hogy nem megyek vele banzájozni, meg hogy milyen egy antiszoc vagyok. Én nem tudom, hogy csinálta, de állandóan buliba járt. Volt, hogy már pizsamában volt mikor kitalálta, hogy elmegy mégis bulizni. Normális?"


Azért örülök, hogy egyikőjükkel sem kellett együtt laknom. :)

Filmek,kritikák és új hobbi :)

Itthon vagyok bezárva, mert főleg így télen (tavasz elején) nem szívesen megyek el itthonról két gyerekkel. Meg egyébként is: két 3 év alatti gyerekkel BÁRHOVA elindulni, felér egy atomkatasztrófával. Nem hiszed? Majd ha családod lesz... :D
Szóval itthon, szellemi környezettől elzárva egész nap Dóra a felfedezőt, Bogyó és BAbócát vagy Boribont nézegetve, egy idő után besokall az ember és az egyetlen szociális forráshoz nyúl: az internethez. Persze, nem mondom, LEGO kecskével játszótérre menni fene izgalmas tud lenni, pláne, ha az illető kecske közben elvész, és anyuka négykézláb túrja fel érte a homokozót, csakhogy megelőzzön egy 4 napos hisztit otthon. De EZ nem akkora szellemi kihívás, legalábbis nekem nem az.
Ezért vágtam bele a könyvkihívásba is, amire szintén a neten akadtam, plusz felpezsdítem ismét a gyűjtőszenvedélyemet: nyelvvizsgákat szeretnék gyűjteni, eddig nem állok túl jól, de az ismerőseim zöme legalább 4-gyel rendelkezik, szóval én már nagyon cikinek érzem a kettőt... :P De nyelvet azt már gyűjtöttem vagy hatot, szóval már csak a vizsga kéne... So: ez az új hobbim. De a neten sok minden másra is lehet bukkani: például ifjú titánokra, akik filmeket kritizálnak viccesen.
A YouTube csatorna talán két legismertebb magyar filmkritikusa: Szirmai Gergő és Dancsó Péter. hát elég érdekesek ezek ketten.
Kezdem ott, hogy mind a kettő fiatalabb, mint én vagyok és ez azt mutatja, hogy öregszem, mert a nálam fiatalabbak is lediplomáztak és dolgoznak, valamint valamiféle karriert futnak be a neten. Ide idéznék egy klasszikust: "egyszerűen borz-alom". Mármint, hogy öregszem, nem az ő karrierjük. :)
Kezdjük Dancsóval.
Dancsó Péter fantasztikus filmkritikáját a Birdemicről, Vé mutatta nekem, és komolyan könnyesre röhögtük magunkat, hogy ilyen van, mármint, hogy ilyen film. No, meg Dancsó Péter hogy talált rá??? Bele se merek gondolni, hogy mennyi szeméten kellett átrágnia magát azért, hogy ebbe belefusson. De ha már, legalább vicces lett belőle, és ritkán sikerül igényesen elkészített videókat találni a YouTube-on, amik tényleg viccesek, mert sokan azt hiszik, hogy az is elég, ha valami marhaságot felvesznek egy netkamerával, de valójában: nem az. De szerencsére vannak önjelölt filmesek, akik még tanultak is valamit, horribile dictu. diplomájuk is van hozzá, ami tudjuk, annyit se ér, mint a papír, amire nyomják, de  azért ha van mögötte tudás, legalább netes videók gyártásához elég. :) Dancsó Péternek van egy stílusa, ami nekem néha sok, de tény, hogy unalmas perceimben (hajnali 3 és 4 között) el tudok szórakozni a Videómánia klippjein. Szóval hajrá Dancsó Péter. (Remélem nem dobja ki a gugli neki, hogy ide írtam a nevét, mert a végén még berak valami videóba a gyík gyakori kérdések mellé, aztán nem örülnék. De elvileg letiltottam minden keresőt, és sikeresen tartom blogom olvasótáborát 5 fő alatt, így ez a veszély - remélhetőleg - nem fenyeget. :) )
Szirmai Gergő nagy rajongója az unokatesóm és mindig posztolgatja a videóit a pofakönyvbe. Így én is elkezdtem nézni a filmkritikáit. Ő más stílusban készíti a videóit, mint Dancsó Péter. Nagyon más, persze ennek ellenére mindig felbukkannak olyan trollok vagy nem trollok, akik összehasonlítgatják a két fiatalembert. De könyörgöm, azért, mert valaki hasonló korú és érdeklődésű, mint a másik, az nem azt jelenti, hogy 1: ismerik egymást személyesen 2: versenyeznének egymással. Most nem azért, de én is egyidős vagyok Scarlet Johansonnal, beszélek angolul és szeretem a filmeket, de azért nem hiszem, hogy versenyeznék vele bármilyen téren. :D Különböző igényeket szolgálnak ki, akár csak én és Scarlett az életben: ő, csinos, vékony, színésznő: én meg tényleg jártam Budapesten és még magyarul is tudok. :D Ugye, ugye... :) De visszateérve Szirmai Gergőt mikor először láttam a Hollywood Hírügynökséget azon kezdtem gondolkodni, hogy miért is jó ez a műsor (azonkívül, hogy igényes, persze), de hogy mi tetszik nekem benne, mert azért nézzük csak: Szirmai Gergő egy hitehagyott katolikus, aki nem jár szavazni, támogatja a melegházasságot és NEM SZERETI FINNORSZÁGOT! Szóval az első hármat még megbocsátanám, de ez az utolsó, emiatt tuti a gyehennán végzi... :)  De aztán rájöttem: Szirmai Gergő stílusa egy az egyben olyan, mint az enyém. Most komolyan: Ha sok időm, pénzem, energiám lenne és még érdekelne is a filmkészítés tuti, hogy valami hasonló stílusú dologban nyomulnék. És ez durva. Az jutott eszembe, hogy én vagyok-e ennyire sablonos, ugyanis van egy - tőlem szintén gyökeresen eltérő felfogású, világnézetű, mindenben totál más ismerősöm, akinek szintén dettó ez a humora a stílusa és minden egyéb. Mintha magamat hallanám. Szóval azt gondoltam, hogy ez egyfajta sablonosság... aztán arra is rájöttem, hogy ez miért van. Krhm. Mesélném az fent említett ismerős életét dióhéjban. A lány szülei elváltak, az apja egy no comment . A lánykát az iskolában folyamatos atrocitások érték, rendszeresen megverték, kiközösítették stb. Amúgy elég jó karrierje van. Gergő egyik videójából kiderül, hogy a szülei gyerekkorában elváltak, az apja egy no comment, az iskolában állandóan attrociátsok érték, kiközösítették, stb., és most csinált egy videós karriert a neten. Aztán itt vagyok én: a szüleim elváltak gyerekkoromban, apám egy no comment, az iskolában folyamatosan attrocitások értek, kiközösítettek, megvertek stb. és most olyan életem van, amit a volt osztálytársaim 99 százaléka irigyel. Jön a 10 millás kérdés: Na, mi bennünk a közös?  Egy életút, hoz egy világlátást, én azt mondom. :)
amúgy, ha rám lenne bízva én azt mondanám Gergőnek: Hogy süsd meg: zörgetni kéne. Mert az tuti, hogy hiányzik, különben nem emlegetnéd ennyit. De nem rám van bízva, úgyhogy nem csinálok semmit. :) Ehhe, hehe. :)

Könyvkihívás 2015

Csatlakoztam a könykihíváshoz. :)

Ez azt jelenti, hogy vállalkoztam arra, hogy elolvasok 50 könyvet egy év alatt, különböző kategóriák szerint.
A listával persze vannak problémáim, de azért vállalkoztam, az egyébként annyira nem nagy szám kihívásra, mert ezzel akarom magamat ösztönözni az olvasásra. Ugyanis mostanában nem olvasok, lesüllyedtem az átlag magyar olvasási szintre: napi 1 mondat. Borzalom. Persze van kifogásom, hogy két 3 év alatti gyerekkel töltöm a napjaimat, de ez - azt gondolom - hosszútávon nem megoldás a könyvhiányomra. :P Úgyhogy gondoltam, hogy miért ne: egyrészt szerintem 50 könyvet elolvasni nem olyan sok, aki magyar szakon tanult valaha is egyetemen, az bizonyosan érti miről beszélek. Pláne úgy nem sok, hogy azt olvasok, amit akarok. Pláne, hogy ilyenek vannak a kategóriák közt, mint "egy képregény". Ez komoly? Napi Garfield? 5 mp alatt elolvasható, egy "könyv" pipa. Szerintem a képregény az nem könyv. Az képregény. Beköthetik könyvbe, mint a mangákat, de attól még nem lesz klasszikus értelemben vett "könyv".  Szerintem. Na nézzük mit tervezek elolvasni, vagy újraolvasni: (Ami már megvan, azt kihúzom.)

1. Egy könyv, ami több, mint ötszáz oldal: Umberto Eco: Foucault-inga (idén olvasva 786 old.) (kicsit csalok, mert decemberben kezdtem, de mivel a kihívás lényege nem a teljesítmény, hanem a szórakozás, így szerintem ez lényegtelen.)
2. Egy klasszikus romantikus könyv Jane Austin: Pride and prejudice
3. Egy könyv, amiből film is készült Shakespeare: Sok hűhó semmiért (idén olvasva 100 old)
4. Egy könyv, ami ebben az évben jelent meg mivel még csak február van, ezzel még várok.
5. Egy könyv, aminek a címében számjegyek szerepelnek Jókai: Jerome K. Jerome: Three men on a bummel, Az 1001 éjszaka meséi
6. Egy könyv, aminek szerzője még nincs 30 éves  Christopher Paolini: Eragon (Idén olvasva 550 old)
7. Egy könyv, aminek szereplői nem emberek Fekete István: Vuk
8. Egy vicces könyv P. G. Woodehouse: Jeeves
9. Egy könyv, amit nő írt Szabó Magda: Az a szép fényes nap
10. Egy misztikus, vagy krimi könyv Agatha Christie: Tíz kicsi néger
11. Egy könyv, aminek címe csupán egy szóból áll: Paolini: Elsőszülött (Idén olvasva 650 old)
12. Egy novelláskötet Repülés a mélybe hanti, vepsze, komi novellák
13. Egy könyv, ami egy másik országban játszódik Aleksis Kivi: Seitsämestä veljästä
14. Egy ismeretterjesztő/non-fiction mű Paksa Katalin: Magyar népzene történet
15. Egy népszerű szerző első könyve Umberto Eco: A rózsa neve
16. Egy könyv, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam Fekete István: Tíz szál gyertya
17. Egy könyv, amit egy barátom ajánlott Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia
18. Egy Pulitzer / Nobel Díjas mű: Frans E. Sillanpää: Silja
19. Egy igaz történeten alapuló könyv B. Peyrous - H.M. Catta: Tűz és remény
20. Egy könyv az “Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?, Oscar Wilde: The picture of Dorian Grey
21. Egy könyv, amit édesanyám szeret Ken Follett: A katedrális (idén olvasva, 1058 old)
22. Egy félelmetes könyv Mary Shelley: Frankenstein
23. Egy több, mint száz éves mű A. Manzoni: A jegyesek
24. Egy könyv, amit csupán a borítója alapján választottam ki Laila Hirvisaari: Krunnunpuisto
25. Egy könyv, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom, Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Kemény Zsigmond: A rajongók
26. Egy memoár Szent Ágoston: Vallomások
27. Egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni (bárminek a végére lehet érni egy nap alatt... :)) W. Shakespeare: Vihar
28. Egy könyv, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő, (ha sok időm lesz, akkor még Tolsztoj: Háború és béke is)
29. Egy könyv, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni  Thomas Mann: Halál Velencében
30. Egy könyv, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem (na, akkor csak ramaty könyvek láttak napvilágot. Inkább alternatívan választok ide egyet, végül is csak pár év eltérés van.) G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket
31. Egy könyv, amiről rossz véleményeket/kritikákat hallottam Szerb Antal: Utas és holdvilág
32. Egy trilógia Suzanne Collins: Az éhezők viadala (idén olvasva össz. 800 old. Mondjuk a Kiválasztottat még nem sikerült teljesen újraolvasni, de még egy babasírós éjszaka, és meglesz az is. :) )
33. Gyerekkorom egy könyve A. A. Milne: Winnie-the-pooh (Csak azért írom angolul, mert most eredeti nyelven szándékozom újraolvasni.), S. Exupery: A kisherceg
34. Egy könyv, amiben szerelmi háromszög van Tolsztoj: Anna Karenina
35. Egy könyv, ami a jövőben játszódik Aldous Huxley: Szép új világ
36. Egy könyv, ami egy gimnáziumban játszódik Szabó Magda: Abigél
37. Egy könyv, aminek a címében szerepel egy szín Stendhal: Vörös és fekete
38. Egy könyv, ami megríkatott Móricz Zsigmond: Árvácska
39. Egy varázslatos könyv Paolini: Brisingr (Idén olvasva 735. old), Neil Gaiman: Csillagpor
40. Egy képregény Jim Davis: Garfield (idén olvasva 10 oldal, amúgy ez nem könyv, hanem képregény... no comment, innét látszik, hogy bizonyos országokban már a három mondatos képregények is számottevő irodalmi alkotásnak minősülnek. - A könyvkihívás ötlete valahonnan nyugatról, - szerintem USA - származik. Külföldi átvétel, nem magyar találmány.)
41. Egy könyv, aminek írójától nem olvastam még semmit Limpár Ildikó: Emlékek tava (idén olvasva 128 old), Jack London: Északi odüsszeia
42. Egy könyv, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el Gogol: Holt lelkek
43. Egy könyv, ami a szülővárosomban játszódik Németh László: Alsóvárosi búcsú
44. Egy könyv, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott Mika Waltari: Sinuhe
45. Egy könyv, ami karácsonykor játszódik E.T.A. Hoffmann: Diótörő és Egérkirály
46. Egy könyv, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel Lévai Katalin: Anna Karenina lánya
47. Egy dráma Henrik Ibsen: Vadkacsa
48. Egy mai szerző mesekönyve: Marék Veronika: Boribon kirándul (idén olvasva 10 old.), Varró Dániel: Túl a Maszat hegyen
49. Egy könyv, ami egy televíziós műsoron alapul, vagy az készült belőle Galla Miklós: Monty Python repülő cirkusza 
50. Egy könyv, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig Joanne Harris: Chocolat

Egy újabb egyetemi sztori

Mivel a legkisebb gyermekem nem hajlandó aludni, "s nem elég ez", de engem sem hagy, úgy döntöttem leírok egy másik sztorit, ami az egyetemi éveimben történt, mert már régen írtam ilyesmit, és szerintem ez még nincs fönt.
Ez a történet Bandi barátommal kapcsolatos, és nem vagyok biztos benne, hogy kitörő lelkesedéssel fogadja majd, de így járt. :D
Szóval, ez még akkor volt, amikor egyáltalán nem voltunk jóban Bandival. Rosszban sem, mondjuk, csak olyan semmilyenben, vagyis egy szösszenet abból, hogy mekkora egy szent is vagyok én. :D (Na, jó nem vagyok szent. Messze nem. Pláne, hogy most néztem Néri Szt. Fülöpről egy fimet, - nem, nem azt, hanem a másikat - és biztosan jelenthetem, hogy a szentség jelenleg nagyon távol áll tőlem, sajnos.)
Tehát forró nyári nap és vizsgaidőszak. Amúgy minden nap forró, és az ember törpje teli a vizsgákkal és a meleggel. Erre a napra tervezte a táncegyüttes szokásos évi záró partiját, ami szalonnasütést jelent. Este hatra, mert azért annyira nem bolond a társaság, hogy déli 50 fokban sütögessen. Én elment vizsgázni az nap reggel nyolckor, majd hazaértem (a koliba) két vizsgával később délután egykor. Hurrá! Jöhet az ebéd, meg a hideg zuhany meg az alvás! Juhú! Az ebéd előtt még gyorsan lerongyoltam Vargához, hogy megtárgyaljuk az aznapi eseményeket. Ettünk is valamit, majd boldogan tértem vissza a szobámba, hogy akkor jön a fürdés és végre alhatok! De ekkor megcsörrent a telefon...
Egyrészt a rohadt telefon miért csörög, mikor fáj a fejem? másrészt idegesít a csengőhangja, csak nincs jobb. Másrészt KI A FRANC HÍV PONT MOST? Hogy elküldöm az anyjába, az sicher, csak találjam meg a nyamvadt készüléket... Megtaláltam nézem: Apacukahabadabadaba András (=Bandi, 6 km hosszú a vezeték neve, ami nekem 3 évembe tellett megtanulni) két gondolat villant át az agyamon: Ez meg ki? (Aztán beazonosítottam.) Jó megvan, hogy ki.. de mit akarhat? Mikor engem csak Noncsika szokott hívogatni a táncosok közül, az is csak azért, ha nincs kire rásózni az aljamunkát... Hát, hadd csörögjön, majd csak abbahagyja... Na jó, felveszem és elküldöm az anyjába... a szám nem mindig nem azt mondja, amit az agyam szeretne... ennek azért vannak néha előnyei. A párbeszéd (plusz amit az agyam kommentált)
én: - Hallo?
Bandi: - Szia, Bandi vagyok.
én: Igen? (Igen, azt látom a kijelzőn, de mit akarsz MOST????)
B: Noncsika adta meg a számodat. (Hogy szétcsapom Noncsikát, hogy minden jöttmentnek megadja a számomat...) Mondta, hogy hívjalak téged, mert ő nem ér rá.. vizsgázik vagy nem tudom. (Magyarul lerázott kamudumával és az én nyakamba sózott, te szerencsétlen! De Noncsikával ezért még számolunk...) 
én: Igen, mi a gond, amiért engem kellett hívni? (Ajánlom, hogy minimum világméretű katasztrófa legyen!)
B: Segítenél nekem? (NEM!)
én: Igen, mi kell?
B: Hát szalonnát kéne vennem, meg kenyeret... (WHAT?)
én: öööö...????
B: Kéne egy kis segítség... (WHAT????!!!!)
én: jó... ööö.. és mikor szeretnél vásárolni? (Mi van, öcsém, nálatok nem árulnak kenyeret a boltban? vagy esetleg nem tudsz magyarul???? Hány éves vagy? 3?) 
B: Hát egy fél óra múlva, mondjuk. (HOGY MIKOR? Délután KETTŐ van, bakker! Hol van még az este hat???)
én: ööö... oké, találkozzunk a kereszteződésnél. (Remélem a kezedet nem kell fognom mikor átmegyünk az úton, hogy nehogy elüssenek az autók... :P)
 Telefon lerak.
Hogy az a sistergős, mennydörgős, de én vagyok a hülye, mert minek veszem föl a telefont??? Ugrott a délutáni pihenőm, pedig ezekre a jó emberekre rá kell pihenni, különben vérfürdő lesz. Hát akkor marad a vérfürdő... Azért még lesuhantam Vargához, hogy elmeséljem neki, hogy mint jártam. Megállapítottuk, hogy ez most vagy valami világméretű átverés, amivel Noncsika és Bandi együttesen szándékoznak megszívatni, de akkor kinyírom mindkettőt, vagy van, aki TÉNYLEG ekkora lúzer...  Varga jó tanácsa: "ne menjél sehova", illetve "mért nem mondtad, hogy nem mész sehova?". Mert egy szent vagyok, aranyszínű glóriával... :P
Mindegy. Összeszedtem nem létező energiáimat és elmentem. Bandi már ott olvadozott a napon (megjegyzem kb 2 méterre tőle árnyék is lett volna, de az nem jutott eszébe, hogy odaálljon... aki hülye, megérdemli.)
És Tényleg a boltba kellett menni és tényleg szalonnát meg kenyeret kellett venni.... Mondtam Bandinak, hogy én nem veszek, mert én hoztam otthonról, az nekem bőven elég. Mutattam, hogy húspult, kérjél sütnivaló szalonnát. Kért. De nem sütnivalót. Én nem szóltam, állítólag cserkész itt valaki, csak tudja, hogy kell szalonnát sütni... (ezek szerint nem).
Távoztunk a boltból egy adag húsos szalonnával és valami kenyérrel. (palmface). Odaértünk a táncos meetingre NÉGYRE. De - szerencsére volt ott más is... mondjuk azért mert a meeting point egy kocsmakert volt, és volt aki ott hűsölt egész nap - így nem volt annyira ciki. Pár órával később konstatatáltam, hogy a táncosok nagy részének a szája nagy, hogy mekkora népi arc meg mekkora természet gyermeke, de a fiúk nagy része nem tud nyársot vágni. (Ecetfából nem megy? Komolyan? Ki gondolta?!). Bandi a szalonnasütéskor rájött, hogy még sem ilyen szalonnát kellett volna venni. Tényleg? You don't say! Aztán az is kiderült, hogy a főcserkésznek bicskája sincs...