Egy újabb egyetemi sztori

Mivel a legkisebb gyermekem nem hajlandó aludni, "s nem elég ez", de engem sem hagy, úgy döntöttem leírok egy másik sztorit, ami az egyetemi éveimben történt, mert már régen írtam ilyesmit, és szerintem ez még nincs fönt.
Ez a történet Bandi barátommal kapcsolatos, és nem vagyok biztos benne, hogy kitörő lelkesedéssel fogadja majd, de így járt. :D
Szóval, ez még akkor volt, amikor egyáltalán nem voltunk jóban Bandival. Rosszban sem, mondjuk, csak olyan semmilyenben, vagyis egy szösszenet abból, hogy mekkora egy szent is vagyok én. :D (Na, jó nem vagyok szent. Messze nem. Pláne, hogy most néztem Néri Szt. Fülöpről egy fimet, - nem, nem azt, hanem a másikat - és biztosan jelenthetem, hogy a szentség jelenleg nagyon távol áll tőlem, sajnos.)
Tehát forró nyári nap és vizsgaidőszak. Amúgy minden nap forró, és az ember törpje teli a vizsgákkal és a meleggel. Erre a napra tervezte a táncegyüttes szokásos évi záró partiját, ami szalonnasütést jelent. Este hatra, mert azért annyira nem bolond a társaság, hogy déli 50 fokban sütögessen. Én elment vizsgázni az nap reggel nyolckor, majd hazaértem (a koliba) két vizsgával később délután egykor. Hurrá! Jöhet az ebéd, meg a hideg zuhany meg az alvás! Juhú! Az ebéd előtt még gyorsan lerongyoltam Vargához, hogy megtárgyaljuk az aznapi eseményeket. Ettünk is valamit, majd boldogan tértem vissza a szobámba, hogy akkor jön a fürdés és végre alhatok! De ekkor megcsörrent a telefon...
Egyrészt a rohadt telefon miért csörög, mikor fáj a fejem? másrészt idegesít a csengőhangja, csak nincs jobb. Másrészt KI A FRANC HÍV PONT MOST? Hogy elküldöm az anyjába, az sicher, csak találjam meg a nyamvadt készüléket... Megtaláltam nézem: Apacukahabadabadaba András (=Bandi, 6 km hosszú a vezeték neve, ami nekem 3 évembe tellett megtanulni) két gondolat villant át az agyamon: Ez meg ki? (Aztán beazonosítottam.) Jó megvan, hogy ki.. de mit akarhat? Mikor engem csak Noncsika szokott hívogatni a táncosok közül, az is csak azért, ha nincs kire rásózni az aljamunkát... Hát, hadd csörögjön, majd csak abbahagyja... Na jó, felveszem és elküldöm az anyjába... a szám nem mindig nem azt mondja, amit az agyam szeretne... ennek azért vannak néha előnyei. A párbeszéd (plusz amit az agyam kommentált)
én: - Hallo?
Bandi: - Szia, Bandi vagyok.
én: Igen? (Igen, azt látom a kijelzőn, de mit akarsz MOST????)
B: Noncsika adta meg a számodat. (Hogy szétcsapom Noncsikát, hogy minden jöttmentnek megadja a számomat...) Mondta, hogy hívjalak téged, mert ő nem ér rá.. vizsgázik vagy nem tudom. (Magyarul lerázott kamudumával és az én nyakamba sózott, te szerencsétlen! De Noncsikával ezért még számolunk...) 
én: Igen, mi a gond, amiért engem kellett hívni? (Ajánlom, hogy minimum világméretű katasztrófa legyen!)
B: Segítenél nekem? (NEM!)
én: Igen, mi kell?
B: Hát szalonnát kéne vennem, meg kenyeret... (WHAT?)
én: öööö...????
B: Kéne egy kis segítség... (WHAT????!!!!)
én: jó... ööö.. és mikor szeretnél vásárolni? (Mi van, öcsém, nálatok nem árulnak kenyeret a boltban? vagy esetleg nem tudsz magyarul???? Hány éves vagy? 3?) 
B: Hát egy fél óra múlva, mondjuk. (HOGY MIKOR? Délután KETTŐ van, bakker! Hol van még az este hat???)
én: ööö... oké, találkozzunk a kereszteződésnél. (Remélem a kezedet nem kell fognom mikor átmegyünk az úton, hogy nehogy elüssenek az autók... :P)
 Telefon lerak.
Hogy az a sistergős, mennydörgős, de én vagyok a hülye, mert minek veszem föl a telefont??? Ugrott a délutáni pihenőm, pedig ezekre a jó emberekre rá kell pihenni, különben vérfürdő lesz. Hát akkor marad a vérfürdő... Azért még lesuhantam Vargához, hogy elmeséljem neki, hogy mint jártam. Megállapítottuk, hogy ez most vagy valami világméretű átverés, amivel Noncsika és Bandi együttesen szándékoznak megszívatni, de akkor kinyírom mindkettőt, vagy van, aki TÉNYLEG ekkora lúzer...  Varga jó tanácsa: "ne menjél sehova", illetve "mért nem mondtad, hogy nem mész sehova?". Mert egy szent vagyok, aranyszínű glóriával... :P
Mindegy. Összeszedtem nem létező energiáimat és elmentem. Bandi már ott olvadozott a napon (megjegyzem kb 2 méterre tőle árnyék is lett volna, de az nem jutott eszébe, hogy odaálljon... aki hülye, megérdemli.)
És Tényleg a boltba kellett menni és tényleg szalonnát meg kenyeret kellett venni.... Mondtam Bandinak, hogy én nem veszek, mert én hoztam otthonról, az nekem bőven elég. Mutattam, hogy húspult, kérjél sütnivaló szalonnát. Kért. De nem sütnivalót. Én nem szóltam, állítólag cserkész itt valaki, csak tudja, hogy kell szalonnát sütni... (ezek szerint nem).
Távoztunk a boltból egy adag húsos szalonnával és valami kenyérrel. (palmface). Odaértünk a táncos meetingre NÉGYRE. De - szerencsére volt ott más is... mondjuk azért mert a meeting point egy kocsmakert volt, és volt aki ott hűsölt egész nap - így nem volt annyira ciki. Pár órával később konstatatáltam, hogy a táncosok nagy részének a szája nagy, hogy mekkora népi arc meg mekkora természet gyermeke, de a fiúk nagy része nem tud nyársot vágni. (Ecetfából nem megy? Komolyan? Ki gondolta?!). Bandi a szalonnasütéskor rájött, hogy még sem ilyen szalonnát kellett volna venni. Tényleg? You don't say! Aztán az is kiderült, hogy a főcserkésznek bicskája sincs...

Bandinak

Bandinak minden kiül az arcára. Andinak üzenem, hogy minden kiül a férje arcára. Tehát öcsém, ha elkotyorásztad (kitaposta belőled) a kedves nejednek a blog címét, véged lesz, mint a botnak. Mert rájövök, és akkor jaj. Csak úgy mondom. :) Mint mondtam, ez a blog nem is létezik, nem mutogatjuk fűnek-fának, mert a végén még olvasni kezdik. :)

Vigyázz mit kérsz...

Hahá! Bandi házasodik, végre! Gyakori olvasók (Statisztikák azt sugallják, hogy 3 db - szerintem még a nevüket is tudom :D) felfigyelhetnek, hogy hát végre elveszi Bébét. Hát nem veszi el, vagyis ez egy másik Bébé. Bandi fiatal, ez már csak így megy a mai fiatalok körében. A barátok (barátnők) jönnek-mennek, az ellenségek meg csak gyűlnek. Jelzem Bandi konszolidált, nem olyan mint bátyám (minden héten új nő), csak nem számolok be itt minden eseményről, mert mért is tenném, szóval Bandi menyasszonya (és immáron több éve barátnője, úgyhogy annyira már nem is új) legyen mondjuk Andi. Mert így vicces. Aztán mindenki eldöntheti, hogy így hívják-e szerinte, avagy csak én találtam ki a nevet a poén kedvéért. :) Szóval Bandi házasodik. Végre, végre. Andi, aki meg aztán olyan fiatal, hogy a fenekén a tojáshéj, ő is házasodik, mármint, hogy ő az említett menyasszony. (és ennek a mondatnak alig volt információértéke... :D)  Ez is tök jó, ez nem végre, mert mint mondtam: nagyon fiatal leányról beszélünk. Na jó, hozzám képest az, de én már vén vagyok, mint az országút, mint tudjuk... :)
Tehát házasság, és az általában, jobb esetben ESKÜVŐvel is jár. Nahát itt kezdődtek a problémák, mert Bandinak esküvői tanút kell választania. Egyértelmű volt: három legjobb barátja van, ebből egy fiú, tehát akkor ő lesz. Csak hogy ez a egy legény éppen nem biztos, hogy el tud jönni az esküvőre, így kiesett a kosárból. Szomorú, mert most vadászhatja a világvégéről az annyira nem jó barátot, egyetemi sorstársat, vagy a multifunkciós világvégi rokont, mert köll egy férfiembör tanúnak. ...és itt csavarodunk rá a témára, amit a cím sugall, mert furmányos felvezetés csak álca további mélyen szántásokba való belekezdéshez. Szóval Bandi béna alfahím, ergo férfi tanú kell legyen. Na, itt vagyunk meglőve, mert hogy hiába Bandi a legjobb barátom, én még is csak nem vagyok férfi, így maximum csak segíteni tudom a remek ötleteimmel a keresgélést. Bezzeg unokatesóm esküvőjén lehettem volna tanú, mert véletlenül lány, akkor meg pont, hogy Madridban főttem puhára pont, úgyhogy a fene vinné el, hogy mindig sikerül elpuskázni a lehetőséget ilyen szerepekre. Na, de nem erről akartam írni, mert ez bagatell ügy.
A lényeg, hogy még az egyetem elején (i.e 236-ban) bekerültem a - csak Birkenaunak csúfolt - tyúkólba, és lettek igen jó barátaim, mint úgy általában. Én ezt a helyzetet nagyon élveztem, amíg ki nem derült, hogy Vé legjobb barátja Eszter, Sutsz legjobb barátja valaki otthonról, Varga legjobb barátja Emm és Zsófi legjobb barátja Nóri. És a kör be is zárult, a jó fejek erősen kezdtek fogyni a környékről. Én szívesen ringattam magamat abba  képzetbe, hogy az én legjobb barátaim ezek meg azok, de a valóság az, hogy úgy gondolom, az ember a legjobb barátjával azért mondjuk havonta beszélget. (Persze az én egyik legjobb barátom Bedi, de ő a húgom, úgyhogy följogosítva érzi magát, hogy ehhez mérten is viselkedjen, vagyis eltűnjön évekre és hírt se halljak felőle, pedig itt lakik 5 percre, állítólag... :P). Szóval úgy kezdtem nyöszörögni a Jóistennek, hogyhát szép ez, szép ez, de azért az egyetemre kéne valami legjobb barát féle, mert én nagyon szeretem a barátaimat, de azért mégis csak bánt, hogy már lecsusszantam a legjobb barát szerepről, mert abból jó esetben is maximum kettő van (Bandi szerint három... kis naiv), és itt már mindenkinek van egy csomó. :-/  Szóval elkezdtem imádkozni egy legjobb barátért. Persze nem kaptam, hah, mert az nem úgy szokott történni, hogy az ember imádkozik és másnapra díszcsomagban ott a kért dolog az ablakban. De azért imádkoztam, és mondtam az Úrnak, hogy nekem tök mindegy milyen szerencsétlen, vagy kicsoda, csak normális legyen. Gondoltam például Varga pont jó lenne. Aztán telt az idő, és jött mindenféle esemény meg szolgálat meg minden egyéb, le is kötötte az energiáimat rendesen. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy végül is Isten meghallgatta a kérésemet, mert Bandi lett az egyetemi legjobb barátom. DE LEGKÖZELEBB KIKÖTÖM, HOGY LÁNY LEGYEN! Mert ezt elfelejtettem hozzátenni.... :)))) (és akkor még tanú is lehetnék... :D)
Tanulság: Vigyázz mit kérsz, mert a végén megkapod! :)