Maa kallis isien 2.

Nos Finnországban nagyon sok érdekes dologgal találkoztam. Egyet tudni kell róla, hogy hasonlóan Európa és a világ más országaihoz: itt is minden ötödik ember MAGYAR! Nem vicc. Elmentem, az északi sarkkörön túlra, nyáron, amikor azt gondoltam, hogy na, a magyarok mennek Horvátországba vagy valami déli helyre pérölődni a napra, mert az a trendi, erre kiket találok a műfenyők és műmocsarak között? Hát persze, hogy magyarokat. Mert amikor a finn tömegből csak annyit hallasz, hogy "Némá, ezek is magyarok!" Akkor elgondolkodsz rajta, hogy mi a francért is jöttem ide a világ végére, ha itt is mindenki magyar? Egyébként Rovaniemi északi részén jártam, a városhatáron túl. Elmentünk először a Joulupukin Kylä-be (na, erről majd mindjárt), majd innét tovább indultuk felfedezni Lappföld mocsarait. Hát, hömm. A finnek, a németekhez hasonlóan imádnak túrázni.
Ugye, mindenki tudja, hogy miről ismerszik meg messziről a német és a magyar túrázó közötti különbség?  A német beül az "ilyen neked sosem lesz" autójába, elkocsikázik a hegy lábához. Ott a kiépített parkolóban, rábízza a biztonsági őrre, majd elindul a kitaposott ösvényen, melyen X méterenként kiépített pihenő van, csapvízzel, jégesőt bíró tetővel, szelektív szemetessel stb. stb. Viselete ultramodern dzseki (hőálló, vízálló, szellőző, szélálló, kullancs, szúnyog és tetű riasztós, UV-szűrős) és ahhoz színben is passzoló nadrág, túrabot, speciálisan túrázásra kifejlesztett, csak erre a fajta útra tervezett, légáteresztős, vízálló, habkönnyű, strapabíró bakancs, túrasapka, ami szintén
minimum 5 dolgot tud. Fűtés-hűtés a nyakába, lácsi napszemüveg, és vízálló, hiper-szuper hátizsák, ami már majdnem magától megy mellette. Zsebében digitális bigyó, ami mutatja az időt, a sebességet, a páratartalmat, a két heti várható időjárást, az elégetett kalóriákat és mellesleg iránytű. A német felmegy a hegyre, dokumentálja, hogy felment a hegyre, örül neki, eszik-iszik, szemetet összeszed, vagy nem szed, fajtája válogatja, és ledzsal a kocsijához, hazagurul és kipipálja a túrát. A magyar meg, mint én? Veszi a szakadt, ezeréves bakancsot avagy kínai tornacipőt, a huszadik rokontól megöröklött, kopott farmert vagy a susogós mackót, van egy pár számmal nagyobb, feliratos pólója, kopott hátizsák benne víz, meg homemade szendvics. Esetleg elkunyerált napkrém és semmitérő kullancsriasztó, majd ezzel felpattan az Kismucsaröcsöge - Battonya-alsó útvonalon évente egyszer közlekedő, kivert ablakú MÁV-vonatra, amiről leszállva nekitámad a dzsindzsának, és reméli, hogy majd csak lesz jelzés valahol...


Na, hát a finnek nagyon hasonlítanak a németekhez. Csakhogy, még a németek, maguk spórolják ki a kis felszerelésüket, Finnországban imádnak mindent állami szinten csinálni. Így Finnországban nem neked kell megvenned a drága bakancsot egy túrához, hanem az állam rakja a lábad alá a megfelelő utat, hogy akár tangapapucsban is sétálgathass a láposban. Nem vicc. A két túra, amire elmentem abból állt, hogy a tkp. parkettázott utakon sétálgattunk. Alattunk volt kő, kiszáradt patak, meg tudom is én, mindenféle érdekesség, de ha véletlenül volt valami emelkedő, azt úgy kiegyenlítették az úttal, hogy véletlenül se kelljen 10 lépcsőnél többet föl-le menni. Ha már valahol talajhoz ért a lábad, akkor már valami nagyon kemény gyerek lehetsz. Tény: Finnországban elég kevés a hegy. (Nincs.) Ami van, az is kicsi és kopasz (tunturi), de állítólag a finnek sisuk! Egy gránittömbön élnek, nyírfakérget ettek, mikor éhezés volt az országban, kibírtak KÉT elnyomó hatalmat, majd talpra állították a saját országukat gazdaságilag, és erre EZ?! MI EZ?! Olyan szinten el vannak kényelmesedve, hogy már túrázni sem mernek anélkül, hogy az utat a lábuk alá ne pakolná valaki?

Na, mindegy. Térjünk vissza Télapó nyári szállására: Joulupukin Kylä-re, vagyis Télapó Falvára. Van itt minden mi szem-szájnak ingere: egész Télapó-franchise. Van, éneklő rénszarvas a bejáratnál, van műfenyő (az a jófajta, igazi fröccsöntött, neonzöld, meg a sötétebb színű nejlon barátja) töménytelen mennyiségben, karácsonyfadísz, Télapó és Télanyó életnagyságú papírfigura és Jingle Bells-t szóró hangszórók. (Jinglle Bells meg White Christmas? Most komolyan? Itt? Lappföldön? Nemá! Legalább finn karácsonyi dalocskák lennének.. nem.. ezeknek a hülye turistáknak jó lesz ez az amcsi xar is....) Másfél óra Jingle Bells (legalább 10-szer hallgattam meg) és piros papíros ajándékboltok után nem bírtam, kimenekültem az udvarra, remélvén, hogy na majd ott, lesz valami érdekesség: mert ez egy rettenet nagy hely. 

Állítólag valahol a végében a hetedik határon túl lehetett volna rénszarvasokat etetni (mondjuk azok zuzmót esznek, szinte látom, ahogy a gyerekek szárított zuzmót szorongatnak, hogy hozzávághassák szerencsétlen állatokhoz), de nekem nem sikerült megtalálnom. Maradt az ál-sarkkör (Mert az igazi ennél északabbra van, ezt csak odafestették a turistáknak.) és Joulupukkival való fotózás: amire HÁROM ÓRÁT kellett volna sorban állni, hogy aztán kb 20 ezer forintnak megfelelő Euróért 1 db (papír)képet készítsenek rólad és Télapóról. 20 ezer: egy képért egy vadidegen fószerrel, és ezért 3 órát állnak sorban? Most egy klasszikust idéznék ide: "Noooooormális?"

Egyébként a hely tömve volt emberekkel, fele magyar, másik fele finn gyerek. A 25 fokos melegben kevéssé volt meggyőző az egész karácsonyos-télapós izé, sőt, inkább groteszk élmény volt. Minden esetre, én jókat derülök rajta: de HÚSZEZER.. na ezen még mindig nem lendültem túl.

Maa kallis isien... 1

Voltam Finnországban. Nem is egyszer. Ráadásul ingyen.
Szóval voltam kint, kint éltem egy kicsit. Meg tanultam. Egyetemen. Mert az nekem jó. Meg úgy látszik a finneknek is jó volt, mert ezért nekem ők pénzt adtak, hogy ott voltam. Ezért mondom azt, hogy az nem kifogás, hogy szegény vagyok, nem megyek sehová. Mert én tényleg szegény vagyok, aztán mégis bejártam fél Európát, éltem külföldön stb. Aki szegény, legyen kreatív. No meg dolgozzon és imádkozzon keményen. Meglesz az eredménye. :)
Kalandosan jutottam ki Eszterrel, akit az út során ismertem meg. Együtt csöveztünk egy éjszakát Helsinkiben. Hát ezt is elmondhatom magamról, hogy csöveztem Finnországban. :D (A luxus utak UNALMASAK. Csak felszállsz a gépre, leszállsz, körbe ugrálnak, feneked alá tolják a kocsit, a hotelszobát, az ágyat. Lógatod a lábad a kényelemben, majd perkálsz. Sokat. Ez az unalmas. Mégis sokan ezt választják, már akik megtehetik.Szerencsére nekem jó indokom, hogy csóró vagyok, ergo nem megyek luxus útra. Halálra is unnám magamat, én azt hiszem. :D )Én nem így utazom. Én a kihívásokat keresem. Mint például csövezni egy buggyant ország Nyugatijánál. Ne higgyék a kedves hazaiak, hogy Finnországban kolbászból van a kerítés, és mindenki tárt ajtók mellett él, mert akkora fene jó a közbiztonság. Elárulom, Helsinki is csak ugyanolyan, mint a többi nagyváros. Kevésbe zsúfolt, mint mondjuk Madrid, vagy Budapest, de ugyanolyan koszos, teli van koldussal, éjszakai részegekkel, rendbontókkal, és rengeteg szeméttel. Finnországban is élnek szegény emberek, bűnözők és mindenféle olyanok, akik Budapesten is. Ott is lehet kéregetőkbe, szemétben turkálókba, és hasonló elemekbe botlani. Nincs kolbászból a kerítés. Ezt csak azok képzelik, akik még sosem jártak ott. Na, pl. ezért érdemes Suomiban csövelni egy kicsit. Hogy az ember meglássa azt is, amit a turistáknak nem szokás mutogatni. Szóval hármasban elcsöveltük az éjszakát helsinkiben: Eszter, én és Aleksis Kivi, aki elég mereven viselkedett végig. :D Vele készült vagy 50 kép. A végére már nagyon untuk. De, elkaptuk a hajnali vonatot, és elindultunk a sarkkörhöz.  Az északihoz.

(Persze elbúcsúztunk Kivitől, mert nem akartuk magunkkal vinni. Fura is lett volna, mert elég súlyos egyéniség. :) )Laza 6 óra múlva már Lappföld szélénél voltunk, a tengerparton, és a helyi tori poliisivel feledtettük Kivi iránt érzett bánatunkat. :) A tömegközlekedés nem csak Magyarországon drága, hanem Finnoszágban is. Sőt, egész olcsónak tűnik most már a magyar tömegközlekedés, mint a finn. Volt pofájuk 70 eurót elkérni egy jegyért! 70 eurót! Eszterrel nagyon nem akartuk kifizetni, mert ő lejben számolt, én meg forintban, és arra jutottunk, hogy ez így igen sok lesz, ha visszafele is vonatozni akarunk. De szerencsére hajnalban nincsenek pénztárak, és csak a vonaton kellett megvennünk a jegyet. Ahol is összeakadtunk két cseh sráccal, akik szintén a mi egyetemünkre jöttek tanulni, de ők Erasmusszal. Az pénzeseknek van, nem a magamfajtának.Négyesben aludtunk a vonaton: mindenki elfoglalt két széket. Mikor megjelent a kalauz elég kómásan kerestük elő a pénzt. A csehek frissebbek voltak, és kapták a diákot meg a mindent, és mondták, hogy nekik diákjegy lesz. (Ott is 50 százalékos a diákjegy). Eszterrel felcsillant a szemünk, hogy nohát mi is diákok vagyunk, nekünk is jár a kedvezmény. A bácsi meg kérte az igazolást a finn egyetemtől, hogy mi kint tanulunk, mint teljes jogú diákok. Na, ilyen papírunk nem volt. De azt kiszúrtuk, hogy a bácsi nem beszél angolul. Mi meg nem nagyon akartunk finnül, és csak az international student cardunkat mutogattuk, hogy hát itt a diák, amit kért, most mi baja van. Úgyhogy bőszen magyaráztunk neki először angolul, aztán magyarul... hátha úgy jobban érti... :D, hogy mi is diákok vagyunk, mi is diákok vagyunk. Végül a bácsi föladta, reggel hatkor neki sem volt kedve külföldiekkel vitázni, így nekünk is diákjegyet adott. Nyertünk 35 Eurót. Ami jó, mert nálam összesen volt 50, így kellemetlen lett volna, ha valahol a finn pusztaság közepén kidobnak a vonatból. Persze, miután elment, a srácok megmutatták, hogy ők milyen diákigazolványt kaptak a finn államtól az Erasmusra. Hát ilyet mi nem kaptunk, ergo nem járt a kedvezmény. Ezt azért sejtettük, hogy nekünk nem jár, mert mi is hallottuk mikor a bácsi mondta, de kitartottunk, hátha mégis. És nyertünk. :D Tanulság: nem kell mindig villogni a nyelvtudással. :D

Aleksis Kivi,  hű társunk, az éjszakában.

Folyt köv.