Hát egy nagyon nagyon nagyon sok kegyelemben és áldásban teli hétvégét zárhatunk ismét. Ferencesekkel töltöttük a péntek-szombatot, lelkünket gyakorolva, edzve a jövőre. Jó volt. A legjobb István testvér előadása végén volt, mikor is mindenki föláldozhatta magát Jézusnak. Rá feküdtünk ilyen bazi nagy farönkökre, és ott, mint Izsák az oltáron, szemlélhettük Krisztust. Nagy élmény volt, aztán meg is jelöltetettünk. :) Előtte meg éjszakai túra Szent Ferenc imája szerint, hogy az milyen jó volt... hihetetlenül nagyon jó! :)
Külön hála a horvát testvérekért, akik fokozták a hétvége hangulatát. :)
Hála ezért a sok kegyelemért, de tényleg! :)
Persze, lemaradtam egy táncos buliról, de táncos buli lesz még annyi, amiről lemaradok, hogy ihaj, de ferences hétvége az nem lesz ilyen másik, az biztos. :)
2011. június 20., hétfő
2011. június 10., péntek
A néptánc meg ami mögötte van
Én nem tudom, hogy az emberek fejében mi él, ha ezt mondom, hogy "tánc". Igen, én is társastáncoltam, versenytáncoltam és tanultunk ilyeneket, hogy rumba, meg szamba meg anyámkínja. Tekeregni kellett benne, meg riszálni magadat még szét nem estél. Nekem nem tetszett. Én elhiszem, hogy a mai világban, ahol a tánckultúra annyit tesz, hogy a ritmust tisztelve vonaglanak a fiatalok a diszkóban, de azért van más is, mint ez a semmi. Például a magyar néptánc. A magyar néptáncban (továbbiakban néptánc) az a jó, hogy kulturális értéke van, hozzátartozik a magyar kultúrához, értéket közvetít, szép és még élvezhető is (ha nem dél-alföldről származik, ugye... :)))) ). Van hagyománya és történelme. Tök jó.
Nem tudom, hogy egyes laikusok mit képzelnek a néptáncról, és pláne mit képzelnek egy néptáncos próbáról? Vajon mit csinálhatnak ott a néptáncosok? Hmm.. nagyon izgalmas dolgokat lehet ott átélni... hát, komolyan mondom, hihetetlen hogy egyes emberek hogy képzelik el a néptáncpróbát. Egyik ismerősöm vágta a fejemhez: biztos ott fogdossák a fiúk a lányokat... erre én meg majdnem megkérdeztem tőle, hogy "neked, mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról?" (by Sanyi, a Bagoly) Hát komolyan. Gáz.
Segítek a laikusoknak: egy nem kezdő, de nem is teljesen profi együttes próbája az alábbiakból áll.
Van egy táncra alkalmas vagy nem annyira alkalmas hely (balett-terem, tornaterem, pince, közösségi ház stb.), ami jobb esetben levegőt és megfelelő padlót biztosít. Ebben összegyűlnek a fiúk-lányok 1:2 arányban legtöbbször. Öltözék: fiúknak: szakadt/melós/sportolós póló, tréningnadrág, jobbaknak táncos bakancs, nem annyira jobbaknak tornacipő; lányoknak: tesipóló, szoknya, harisnya, szoknya alá nadrág (ha nem felejtik el) és karaktercipő. Egy átlagos próba menete: bemelegítés (60 perc) tartalmazza: futást, ugrálást, ritmus- és tartásgyakorlatokat, nyújtást. A maradék időben (kb. 2 óra) tánctanulás van: figurák ismételgetése, lépések ismételgetése orrvérzésig, stílusgyakorlatok, lányok forognak magukban, mint a búgócsiga, a fiúk meg csapkodják magukat mert mazochisták. Végül párban gyakorlás van, amikor a lányok 30 másodpercenként odébb állnak: "lányok eggyel tovább!". A próba általában fárasztó, jobb helyeken beszélgetni nem lehet a próba alatt, mert zavarod a tanárt, meg lemaradsz az érdemi információról. Az összes társalgás: "szia, bocs, kösz" szavakra korlátozódik. Ahhoz már nagyon jóban kell legyél valakivel, hogy ennél többet beszélgess vele, megkockáztatván, hogy a vezető leordítja a fejedet, hogy zavarod a próbát. Mindenki fáradt, izzadt, büdös, főleg a fiúk. Egyik izzadt fiútól a másik izzadt fiúig.. hmm de jó.. belekenheted az egyik fiú izzadtságát a másik fiú izzadt pólójába a tenyeredről. Ez aztán az élvezet.
Az ember általában azért jár próbára, mert tanulhat valamit és mert közösségi élmény. Ha valaki szexuális defektjeit szeretné kiélni, az mást keressen, ne néptáncegyüttest.
Én elhiszem, hogy a reneszánsz idején (1500-as évek) a botrány teteje volt, hogy két ember - általában egy férfi és egy nő - nyilvánosan kartávolságra álljon egymástól mikor nem házasok. De ez minimum 500 éve volt. Azóta átéltünk egyet s mást, és tegye minden szülő a szívére a kezét mikor lenne nyugodtabb: ha a kislánya néptáncolna vagy ha a diszkóban vonaglana?
Jövőre lesz 20 éve, hogy néptáncolok (TE JÓ ÉG, DURVA!) együttesben (utánpótlásban, majd felnőtt együttesben), de még egyszer sem jutott eszembe, hogy engem bárki is "megfogdoshatott" volna. Próbálná csak meg, tuti vérző orral megy haza. De, bocs, egyszer volt egy próbán egy gyerek, aki tényleg véletlenül, nem csak a lapockámat fogta meg. Én meg forgás közben, tényleg véletlenül, könyökkel úgy gyomorszájon vágtam lendületből, hogy többet nem voltak ilyen véletlenek. :D De ez is már igen nagyon régen volt, és mondom csak egyetlen egyszer a 20 év alatt. Biztos bennem a hiba. Nem tudom, de én soha nem éltem meg "orgiának" a néptáncpróbát. Ez szerintem inkább hozzáállás kérdése. Persze, hozzáteszem, hogy akik ilyeneket feltételeznek, meg kérdezgetik a férjemet, hogy nem féltékeny-e a táncos fiúkra, azok általában hímneműek és soha, egy rendes próbára be se tették a lábukat. Még a csárdás is misztikus fogalom számukra. Jó esetben a tévében látták a Savaria táncverseny latin döntőjét és ebből vonnak le hosszútávú következtetéseket. Ezt egy szóval jellemezném: szánalmas.
Nem tudom, hogy egyes laikusok mit képzelnek a néptáncról, és pláne mit képzelnek egy néptáncos próbáról? Vajon mit csinálhatnak ott a néptáncosok? Hmm.. nagyon izgalmas dolgokat lehet ott átélni... hát, komolyan mondom, hihetetlen hogy egyes emberek hogy képzelik el a néptáncpróbát. Egyik ismerősöm vágta a fejemhez: biztos ott fogdossák a fiúk a lányokat... erre én meg majdnem megkérdeztem tőle, hogy "neked, mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról?" (by Sanyi, a Bagoly) Hát komolyan. Gáz.
Segítek a laikusoknak: egy nem kezdő, de nem is teljesen profi együttes próbája az alábbiakból áll.
Van egy táncra alkalmas vagy nem annyira alkalmas hely (balett-terem, tornaterem, pince, közösségi ház stb.), ami jobb esetben levegőt és megfelelő padlót biztosít. Ebben összegyűlnek a fiúk-lányok 1:2 arányban legtöbbször. Öltözék: fiúknak: szakadt/melós/sportolós póló, tréningnadrág, jobbaknak táncos bakancs, nem annyira jobbaknak tornacipő; lányoknak: tesipóló, szoknya, harisnya, szoknya alá nadrág (ha nem felejtik el) és karaktercipő. Egy átlagos próba menete: bemelegítés (60 perc) tartalmazza: futást, ugrálást, ritmus- és tartásgyakorlatokat, nyújtást. A maradék időben (kb. 2 óra) tánctanulás van: figurák ismételgetése, lépések ismételgetése orrvérzésig, stílusgyakorlatok, lányok forognak magukban, mint a búgócsiga, a fiúk meg csapkodják magukat mert mazochisták. Végül párban gyakorlás van, amikor a lányok 30 másodpercenként odébb állnak: "lányok eggyel tovább!". A próba általában fárasztó, jobb helyeken beszélgetni nem lehet a próba alatt, mert zavarod a tanárt, meg lemaradsz az érdemi információról. Az összes társalgás: "szia, bocs, kösz" szavakra korlátozódik. Ahhoz már nagyon jóban kell legyél valakivel, hogy ennél többet beszélgess vele, megkockáztatván, hogy a vezető leordítja a fejedet, hogy zavarod a próbát. Mindenki fáradt, izzadt, büdös, főleg a fiúk. Egyik izzadt fiútól a másik izzadt fiúig.. hmm de jó.. belekenheted az egyik fiú izzadtságát a másik fiú izzadt pólójába a tenyeredről. Ez aztán az élvezet.
Az ember általában azért jár próbára, mert tanulhat valamit és mert közösségi élmény. Ha valaki szexuális defektjeit szeretné kiélni, az mást keressen, ne néptáncegyüttest.
Én elhiszem, hogy a reneszánsz idején (1500-as évek) a botrány teteje volt, hogy két ember - általában egy férfi és egy nő - nyilvánosan kartávolságra álljon egymástól mikor nem házasok. De ez minimum 500 éve volt. Azóta átéltünk egyet s mást, és tegye minden szülő a szívére a kezét mikor lenne nyugodtabb: ha a kislánya néptáncolna vagy ha a diszkóban vonaglana?
Jövőre lesz 20 éve, hogy néptáncolok (TE JÓ ÉG, DURVA!) együttesben (utánpótlásban, majd felnőtt együttesben), de még egyszer sem jutott eszembe, hogy engem bárki is "megfogdoshatott" volna. Próbálná csak meg, tuti vérző orral megy haza. De, bocs, egyszer volt egy próbán egy gyerek, aki tényleg véletlenül, nem csak a lapockámat fogta meg. Én meg forgás közben, tényleg véletlenül, könyökkel úgy gyomorszájon vágtam lendületből, hogy többet nem voltak ilyen véletlenek. :D De ez is már igen nagyon régen volt, és mondom csak egyetlen egyszer a 20 év alatt. Biztos bennem a hiba. Nem tudom, de én soha nem éltem meg "orgiának" a néptáncpróbát. Ez szerintem inkább hozzáállás kérdése. Persze, hozzáteszem, hogy akik ilyeneket feltételeznek, meg kérdezgetik a férjemet, hogy nem féltékeny-e a táncos fiúkra, azok általában hímneműek és soha, egy rendes próbára be se tették a lábukat. Még a csárdás is misztikus fogalom számukra. Jó esetben a tévében látták a Savaria táncverseny latin döntőjét és ebből vonnak le hosszútávú következtetéseket. Ezt egy szóval jellemezném: szánalmas.
2011. június 6., hétfő
Hétvége
Nagy kegyelmek értek minket a hétvégén. Vagyis engem mindenképp, aztán a többiek meg majd eldöntik. Először is voltunk a táncosokkal vidéken fellépni. Iszonyat jó volt. Hát nem maga a szereplés szakmaisága volt maga színvonalú, mert elég sokat belebakiztunk a témába, de a többi. Egyrészt, mivel élveztük a szereplést, a közönség is élvezte. Mivel egy lelkigyakorlat keretein belül volt a műsor, értek minket kegyelmek is, az átlagosnál is több. Pl. szentmisén vett részt a társaság nagy része. Ez nagy csoda, mert ilyet nem szoktunk, pedig lehet, hogy néha jó lenne. :) Mármint együtt misén részt venni nem szoktunk. Pláne, hogy a bandában szép számmal képviseltetik magukat a reformátusok is. Nagyon sok kegyelmet kaptunk a misén, jó volt. :)
Aztán végre meg tudtuk szervezni Bandival, amit már régóta szerettünk volna: végre tudtunk beszélgetni. Vagyis hát szoktunk, de főleg virtuálisan, így most már sikerült személyesen is. Ez is nagy kegyelem. Aztán Andorint is sikerült kirángatni valamelyest a depressziójából, és egészen jó esténk volt. :) És még csillámpónik sem hullottak alá, pedig esélyes volt, annyit beszéltünk róluk. :D
Aztán vasárnap eljöttek a lányok, Zsófi és Vé, beszámoltak mit tudnak a többiekről: Dóriról, Succról, Vargáról meg Nóriról. Kiderült, hogy Nóri és Zsófi várhatóan közelebbi rokonságba kerülnek majd, Succ végre beköltözhet a lakásába, Varga hízott, így már van vagy 50 kiló vasággyal, valamint Dóri elfeledett régi kalandjait is sikeresen meghallgathattuk Zsófi tolmácsolásában. Zsófi esküvőjére minden el van rendezve, Vé pedig hamarosan költözik Hollandiába. Hihetetlen, hogy mennyi minden történik az emberekkel.
Szóval nagy kegyelmek értek minket, készült egy pár igen jó kép. Szóval jó volt nagyon. Hála legyen az Úrnak érte.
Aztán végre meg tudtuk szervezni Bandival, amit már régóta szerettünk volna: végre tudtunk beszélgetni. Vagyis hát szoktunk, de főleg virtuálisan, így most már sikerült személyesen is. Ez is nagy kegyelem. Aztán Andorint is sikerült kirángatni valamelyest a depressziójából, és egészen jó esténk volt. :) És még csillámpónik sem hullottak alá, pedig esélyes volt, annyit beszéltünk róluk. :D
Aztán vasárnap eljöttek a lányok, Zsófi és Vé, beszámoltak mit tudnak a többiekről: Dóriról, Succról, Vargáról meg Nóriról. Kiderült, hogy Nóri és Zsófi várhatóan közelebbi rokonságba kerülnek majd, Succ végre beköltözhet a lakásába, Varga hízott, így már van vagy 50 kiló vasággyal, valamint Dóri elfeledett régi kalandjait is sikeresen meghallgathattuk Zsófi tolmácsolásában. Zsófi esküvőjére minden el van rendezve, Vé pedig hamarosan költözik Hollandiába. Hihetetlen, hogy mennyi minden történik az emberekkel.
Szóval nagy kegyelmek értek minket, készült egy pár igen jó kép. Szóval jó volt nagyon. Hála legyen az Úrnak érte.
2011. június 1., szerda
Andorin
Andorin a teljesen elfoglalt, jövök-megyek leány. Na, nem mintha én nem ezt csinálnám. :) Csak én már öregesen. Ő még fiatal, neki még lehet állandóan nyüzsögni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)