Nosztalgia

Hah! Most már szabad vagyok, írhatok. :)

Az egyetemen, mert én olyanra is jártam, nagyon izgalmas életünk volt. Na, jó. Most nem az izgalmas, hanem  inkább a vicces dolgok jutottak eszembe, nosztalgiáztam egy kicsit.
Az egyetemünk vidéki egyetem, tehát nem pesti, lehasznált, frinc-franc kollégiumunk volt, ahol hajnali  kettőkor részeg csávók tépik föl az ajtót, hogy "szevasztok lányok, mit csináltok itt" (megtörtént eset) hanem egy zsír új és rohadt drága lánykoli. De, azért megérte, mert a főutat leszámítva, ami mellettünk robogott el és hajnalban élvezhettük a kamionok zörgését, szóval ezt leszámítva egészen jó helyen laktunk, tkp. az egyetem  szájában.
Volt két szobatársam, akikkel megosztottam ezt az idillt. Két buggyant, bár van egy érzésem, hogy rám is ezt  mondják. :D Hogy nem voltak egészen normálisok ez biztos, de igazából egy 150 fős lánykoliban, ahol  öregnyanyák felügyelik a "kislányok" jó erkölcseit, hát.. csak megbuggyanni lehet.
Egyik szobatársam Vé volt. Utálja, ha így hívjuk, de jobban utálná, ha elárulnám a rendes nevét. :D Még elszippantja a Gestapo, vagy a Moszat vagy Maszat vagy mi a kórság... :D
Szóval Vé. Vé egy jelenség, amúgy imádom a csajt, jó értelemben persze, de kissé hibbant. Az a tipikus nagyon elszánt, újságíró-jelölt, aki very up to date a mai politikában, oda-vissza vágja az összes parlamenti képviselő öreganyjának lakcímét, szóval minden ilyesmi.
Másik szobatársam Sutsz volt. (Nyílván nem ez a neve, egy icipicit eltorzítottam. :D) Nem elég, hogy  szobatársam volt öt évig, még csoporttársam is. Aha.. öt év alatt egy szemináriumot sikerült együtt fölvennünk. hát jók vagyunk, na. :D Ja, bocs. Tesire is el kellett kisérnem, mert "félt egyedül elmenni." :D No  comment. :D  Szóval Sutsz is egy jelenség. Az a nagyon bőcsész, nagyon elvont elmélkedős és "gyáva  kukac"-fajta. :D Na most, ehhez a két elmebeteghez lettem én bezárva harmadiknak (mondjuk magam  választottam, mert kemény 2 hétig sikeresen együtt laktam 3 bulityúkkal az egyetem elején, és nem volt az  ínyemre), úgyhogy azon is csodálkozom, hogy áll még a koli és nem dőlt össze romokra. :D "De nem elég ez", ahogy mondaná Petőfi (Szeget szeggel). Szóval, de nem elég ez, mert elmebeteg akadt bőven nálunk, minden szobában legalább kettő, mert a szobák 99,9 százaléka kétágyas volt. Csak a miénk volt háromágyas. :D  Voltak még más csoporttársaim is, akikkel igen jó barátságba keveredtem, és nem voltak parti arcok  valahogy azokat elkerülöm reflexből. :D
Tehát lakott alattunk, mert hogy emeletes volt az épület, egy Zsófi. Totál zakkant, ugyanis csúnya, ronda, piros színű diplomát szedett össze két szakon is 5 év alatt, fúj. Most PhDzik (egyik ismerősöm szerint rövidítése a "Pénz helyett Dicsőségnek"), maga se tudja minek, de ha már egyszer fölvették. :D Zsófit én kb. egyszer láttam rendesen tanulni 5 év alatt, úgyhogy tuti UFO a csaj.
Zsófi szobatársa volt Varga. Varga a másik elmebaj, imádom, de akkor is. A tanórákon kívül soha ki sem tette a lábát a szobából, maximum a boltig (5 perc gyalog) zarándokolt el, meg esetleg egy délutáni misére és slussz. Az egész életterét kitette a koliszoba és az egyetemi tantermek. De ha valaki mindenkiről mindent tudott az ő volt. Előbb tudta az ismerőseim nevét, mint jó magam. Vágta, hogy ki, kivel, mikor, mit, meg mit nem, mindent. Komolyan, olyan szappanoperákat mesélt az egyetemi életről, hogy csak na. És a vicc, hogy nem ő találta ki, egyszerűen mindenkit ismert és mindenről tudott. Nem volt hallgatói képviselő, diákbizottsági tag, vagy egyetemi közösségi tag, semmi. És mindent tudott. Nem tudom hogy csinálta, de tényleg.
Aztán Varga révén megismertem Dórit. Dóri is egy elmebeteg állat, de őt is nagyon szeretjük. Dórit megverte a Jóisten egy olyan szobatárssal, aki enyhén szólva kikapós volt. (Az ő erkölcseit nem kellett őrizni, mert már nem volt mit.) Szóval Dóri elég gyakran töltötte Vargáék szobájában matracon az éjszakákat, még a mosókonyha ablakán bemászott hímnemű vendégek a hajnali órákban el nem távoztak az ő helyéről, amit a szobatársa önhatalmúlag kiadott, Dóri beleegyezése nélkül. Dóri ennek ellenére tuti, hogy vörös diplomát kapott az idegösszeroppanása mellé, mert ő már csak ilyen. :)
Dóri mellett megismertem Nórit, aki az egyetem alatt sok mindent leküzdött: két szakot, egy masszív rákot és a kullancsoktól való félelmét. Bár ez utóbbit nem biztos. Nóri a szolid-szelíd lény, aki mindig hozta a balancét az elmebetegek (mi fent említettek) közé, no meg a rumot. :)
A kollégiumunk tiszteletbeli tagja volt Bötti, aki miután százhuszadszorra is kiütést kapott a hülyébbnél hülyébb szobatársaitól a kollégiumban, vett egy lakást (pontosabban a szülei), összeszedte a barátnőit (2db) és beleköltözött. Szintén az egyetem szájában lakott, így elég egyszerű volt az átjárás hozzá. Böttit én egy gyerektáborban ismertem meg. Egy állat. Marha jó humorral és remek székelynyeljárással, ugyanis a szülei székelyek csak Magyarországon élnek, és legjobban anyukája visított a telefonba, amikor egy hetes kinttartózkodásunk alatt Bötti agya teljesen ráállt a hazai beszédre. Anyukája annyira nevetett, hogy nem is tudott beszélni. Amúgy Bötti egy amolyan negatívfelhőt vonzó ember, aki annyit tanul, mint az állat, mindent elolvas, mindenki az ő jegyzeteiből vizsgázik ötösre, és akit tuti valamiért lehúznak a vizsgán kettesre, mert nem állt jól a haja, vagy éppen rossz napja volt a tanárnak. Tőle tanultam a "Hát, anyád.." meg a "Haladjunk, haladjunk..." kifejezéseket, szóval azt hiszem ebben minden benne van. :D
A slepphez tartozott oldalágon Évi is, akit azzal lehetett legjobban megsérteni, ha fogtad a személyigazolványát (ami nem kis aranyos, magyarzászlós, hanem másmilyen), és fölovastad a nevét az állampolgárságával együtt. Na, ekkor kezdett Évi villámokat szórni. "A vasvillát sem lehetne mérgesebben odavetni". Arról nem is beszélve, hogy Vé kb félévig rázkódott a röhögéstől, amikor kiderült, hogy Évi melyik faluból is származik. Vicces volt a neve. :) Egyébként Évi volt az, aki otthon, mármint nem nekünk, hanem neki otthon, végezte el a másik nappali tagozatos szakját, másik nyelven, persze a legjobbra, közben úgy hogy a két egyetem között félúton lakott egy olyan városban, ahonnét mind a két egyetem "csupán egy órányira volt".. ja és persze bejárt. Évi engem valamiért nem kedvelt annyira mint Vééket, talán a bunkó stílusom miatt. De ezért a stílusért voltunk jóban Böttivel, valamit valamiért. :)
Szóval röviden, tömören ez volt az egyetemi brancs. Mind elmebeteg állat. Magamról nem sokat írhatok, mert úgyis minden kiderül itt a blogban. Én egy teljesen normális leány voltam, rendesen tanultam, olvastam amit kellett, meg amit nem, üldögéltem a kollégiumban jobb napokon, kevésbé jó napokon meg nem a koliban üldögéltem, szóval kb. ennyi. Így visszanézve én voltam a legnormálisabb. (Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a szobatársaim egy icipicit más véleményen lennének. :D)
Viszont miután ez a poszt rohadt hosszú lett, majd vicces sztorikat máskor mesélek. :D