Szomorú, hogy sokaknak így kell (kell?) élnie. a bátyámék is így élnek. Bátyám két állásban dolgozik és csak két hetente egy napot van otthon. A többit a munkáival tölti. De miért is? Mert azért az sem mindegy, hogy ki miért mt csinál. Ugyanis vannak emberek,akik azért teszik ezt, mert tényleg nincs más lehetőségük, viszont vannak olyanok, akiknek lenne (ők vannak többen). A Bátyáméknak nem azért kell a pénz, mert különben éhen halnának, mert nem telik pelenkára a kis unokaöcsémnek. Nem. Nekik az igényeik egy icipicit magasabbak a puszta rezsi fizetésnél. Ház kell nekik medencével és szaunával, luxus autó részletre meg önálló albérlet, mindezt úgy, hogy sógornőmnek nem volt állása mikor elment szülni. Bátraké a szerencse, de inkább úgy mondanám, hogy bátyám egy kicsit hozzászokott a jóhoz. Nagy házban nőtt fel, ahol mindenből volt túl sok: játékból, medencéből, tévéből, tévéjátékból, elektromos kütyüből, robogóból, motorból, autóból.. szóval sok olyan dologból, ami valójában teljesen fölösleges az ember életében.
Hozzászokott ezek létéhez, és ha valamelyik nincs, vagy csak kevés van, az számára a "nyomor". Pedig, ha belegondolok, hogy én sosem laktam feleakkora házban sem, mint ő, libajátékot meg malmot tudtam játszani a családdal, nem GI Joe visszatért a tévén, stb. Ezek nem is hiányoztak sose. Nem sírok, hogy jaj milyen rossz volt nekem, mert igenis nagyon szép gyerekkorom volt. Hálás vagyok Istennek a nagyapámért, aki hintát szögelt nekem az udvarra, a nagymamámért, aki megtanított tésztát gyúrni, anyukámért, akivel együtt csináltuk a farsangi jelmezeimet és azért bátyámért is, aki mint bátty nem mindig volt öröm számomra, de sok mindent megtanultam tőle is.
Persze, most nagy a szám, mert szép albérletben élek a férjemmel, jó állásunk van és nincs gyerekünk, csak egy kis hitelünk, de azt is tudom, hogy ez mekkora nagy kegyelem. Hogy a férjemnek nem kell napokig távol lennie, ha nem akar és nekem is csak akkor kell turnét vállanom, ha akarok, nem függ tőle az, hogy lesz-e kenyér az asztalon vagy sem (közalkalmazotti állasom mellett a szórakoztatóipar peremén lézengem csak úgy, mert az jó, ehhez tartoznak néha különféle turnék. :)). Hálás vagyok Istennek azért, mert ennyi mindent ad. Nem is síránkozom a pénz miatt, majd csak megtanuljuk beosztani rendesen. A hiba valószínűleg a mi igényeinkben vannak. Lejjebb adjuk és hipp hopp visszafizetjük a hitelünket. :) De jó lesz. :)
