Voltam Finnországban. Nem is egyszer. Ráadásul ingyen.
Szóval voltam kint, kint éltem egy kicsit. Meg tanultam. Egyetemen. Mert az nekem jó. Meg úgy látszik a finneknek is jó volt, mert ezért nekem ők pénzt adtak, hogy ott voltam. Ezért mondom azt, hogy az nem kifogás, hogy szegény vagyok, nem megyek sehová. Mert én tényleg szegény vagyok, aztán mégis bejártam fél Európát, éltem külföldön stb. Aki szegény, legyen kreatív. No meg dolgozzon és imádkozzon keményen. Meglesz az eredménye. :)
Kalandosan jutottam ki Eszterrel, akit az út során ismertem meg. Együtt csöveztünk egy éjszakát Helsinkiben. Hát ezt is elmondhatom magamról, hogy csöveztem Finnországban. :D (A luxus utak UNALMASAK. Csak felszállsz a gépre, leszállsz, körbe ugrálnak, feneked alá tolják a kocsit, a hotelszobát, az ágyat. Lógatod a lábad a kényelemben, majd perkálsz. Sokat. Ez az unalmas. Mégis sokan ezt választják, már akik megtehetik.Szerencsére nekem jó indokom, hogy csóró vagyok, ergo nem megyek luxus útra. Halálra is unnám magamat, én azt hiszem. :D )Én nem így utazom. Én a kihívásokat keresem. Mint például csövezni egy buggyant ország Nyugatijánál. Ne higgyék a kedves hazaiak, hogy Finnországban kolbászból van a kerítés, és mindenki tárt ajtók mellett él, mert akkora fene jó a közbiztonság. Elárulom, Helsinki is csak ugyanolyan, mint a többi nagyváros. Kevésbe zsúfolt, mint mondjuk Madrid, vagy Budapest, de ugyanolyan koszos, teli van koldussal, éjszakai részegekkel, rendbontókkal, és rengeteg szeméttel. Finnországban is élnek szegény emberek, bűnözők és mindenféle olyanok, akik Budapesten is. Ott is lehet kéregetőkbe, szemétben turkálókba, és hasonló elemekbe botlani. Nincs kolbászból a kerítés. Ezt csak azok képzelik, akik még sosem jártak ott. Na, pl. ezért érdemes Suomiban csövelni egy kicsit. Hogy az ember meglássa azt is, amit a turistáknak nem szokás mutogatni. Szóval hármasban elcsöveltük az éjszakát helsinkiben: Eszter, én és Aleksis Kivi, aki elég mereven viselkedett végig. :D Vele készült vagy 50 kép. A végére már nagyon untuk. De, elkaptuk a hajnali vonatot, és elindultunk a sarkkörhöz. Az északihoz.
(Persze elbúcsúztunk Kivitől, mert nem akartuk magunkkal vinni. Fura is lett volna, mert elég súlyos egyéniség. :) )Laza 6 óra múlva már Lappföld szélénél voltunk, a tengerparton, és a helyi tori poliisivel feledtettük Kivi iránt érzett bánatunkat. :) A tömegközlekedés nem csak Magyarországon drága, hanem Finnoszágban is. Sőt, egész olcsónak tűnik most már a magyar tömegközlekedés, mint a finn. Volt pofájuk 70 eurót elkérni egy jegyért! 70 eurót! Eszterrel nagyon nem akartuk kifizetni, mert ő lejben számolt, én meg forintban, és arra jutottunk, hogy ez így igen sok lesz, ha visszafele is vonatozni akarunk. De szerencsére hajnalban nincsenek pénztárak, és csak a vonaton kellett megvennünk a jegyet. Ahol is összeakadtunk két cseh sráccal, akik szintén a mi egyetemünkre jöttek tanulni, de ők Erasmusszal. Az pénzeseknek van, nem a magamfajtának.Négyesben aludtunk a vonaton: mindenki elfoglalt két széket. Mikor megjelent a kalauz elég kómásan kerestük elő a pénzt. A csehek frissebbek voltak, és kapták a diákot meg a mindent, és mondták, hogy nekik diákjegy lesz. (Ott is 50 százalékos a diákjegy). Eszterrel felcsillant a szemünk, hogy nohát mi is diákok vagyunk, nekünk is jár a kedvezmény. A bácsi meg kérte az igazolást a finn egyetemtől, hogy mi kint tanulunk, mint teljes jogú diákok. Na, ilyen papírunk nem volt. De azt kiszúrtuk, hogy a bácsi nem beszél angolul. Mi meg nem nagyon akartunk finnül, és csak az international student cardunkat mutogattuk, hogy hát itt a diák, amit kért, most mi baja van. Úgyhogy bőszen magyaráztunk neki először angolul, aztán magyarul... hátha úgy jobban érti... :D, hogy mi is diákok vagyunk, mi is diákok vagyunk. Végül a bácsi föladta, reggel hatkor neki sem volt kedve külföldiekkel vitázni, így nekünk is diákjegyet adott. Nyertünk 35 Eurót. Ami jó, mert nálam összesen volt 50, így kellemetlen lett volna, ha valahol a finn pusztaság közepén kidobnak a vonatból. Persze, miután elment, a srácok megmutatták, hogy ők milyen diákigazolványt kaptak a finn államtól az Erasmusra. Hát ilyet mi nem kaptunk, ergo nem járt a kedvezmény. Ezt azért sejtettük, hogy nekünk nem jár, mert mi is hallottuk mikor a bácsi mondta, de kitartottunk, hátha mégis. És nyertünk. :D Tanulság: nem kell mindig villogni a nyelvtudással. :D
 |
| Aleksis Kivi, hű társunk, az éjszakában. |
Folyt köv.
