Túráztunk

A férjemmel szeretünk túrázni. Nem vagyunk egy "élhegymászók", egy kisebb domb is kiszívja az életerőnket, de azért szeretünk menni. Különösen tavasszal jó a túra, mikor még nincs meleg, de a fák már szép zöldek, nyílnak a virágok, stb.
Nem tudom mondtam-e, de ha valaki minden túrán legalább egyszer eltéved, az én vagyok. Van egy társaság, teljesítmény túrázók, akik véletlenül a férjem baráti köréhez tartoznak, és ha véletlenül velük megyek, akkor három dolog történhet:
1: lemaradok
2: lemaradok és eltévedek
3: nem maradok le, de együtt tévedünk el.
Ezek után, gondoltam egyet, hogy szervezek én túrát, ami rövid és kellemes, és nem tévedünk el. Milyen jó lesz.
A hétvégére szerveztem is, tök jó, Bandi meg a barátnője, Bébé (Bandi barátnője kifejezés rövidítése, mert kreatív vagyok :)) jelentkeztek is, hogy szívesen jönnek velünk. Hurrá. Bébéről azt kell tudni, hogy egy nagyon városi leány, aki számára a civilizáció ott van, ahol van McDonalds és minimum egy mozgólépcső. Szóval nem féltem attól, hogy én leszek az utolsó. :) (Szeretem az efféle városi barátnőket a túrákon, mert lehet velük hátul kullogni, ha arról van szó. :) )
A túra elején fölszerelkeztem egy térképpel, megbeszéltük, hogy Bandi is hoz egyet, biztos, ami biztos, két térkép több, mint egy.. ez az illúzióm addig volt meg, még Bébé a vonatról leszállva meg nem látta az enyémet és azt nem mondta, hogy "jé.. ez ugyanolyan mint Bandié.." mondom akkor fain, mert így teljesen mindegy hány darab van, ugyanazt fogja mutatni és ugyanúgy. :D Elindultunk. Bandiról tudni kell, hogy állítólag cserkész volt valaha. Nem bántás, de nem látszik csak kicsit látszik. :D De nagy lendülettel kezdtük keresni a turistajelzéseket, mindet megtaláltuk, jók voltunk. A térképen is tudtuk követni az utat, megtaláltuk a hegyet is, amin volt egy kilátó, a térkép szerint. Hát, igazából nem volt rajta kilátó, csak egy les, de betudtuk az időnek, meg a helyieknek, akik a fából készült kilátókat el szokták hordani tüzelőnek. Nagyon vidáman másztuk a hegyeket, csodával határos volt, hogy ilyen ügyesek vagyunk. De hát, aki tud az tud. Ráadásul volt egy iránytűnk is, szóval biztosak voltunk benne, hogy mi nem tévedhetünk el. Nem maradtam le, se Bébé, se senki. Egyébként Bébé olyan volt, mint egy kisgyerek, akit először visznek állatkertbe a szülei. Mindent megnézett, lefotózott. Kompozíciós képek százai készültek, most a fákról, most a dombokról, most az útról, most az árnyékokról, most a nem tudom miről. Bandi meg Bébét fotózta folyamatosan. Én meg őket, ahogy viccesen fotóznak. :D (Bébének azért voltak vicces beszólásai: a "jé, ló!" meg a "jé, tyúkkal is lehet játszani? Nem csak kutyával?", "Az nem póniló?" "Nem, Bébé, az egy tehén." Mondtam, hogy nagyon városi a leány. :) Azon is csodálkozom, hogy nem hitte, hogy a tehénnek lilának kell lennie, a csirke testét meg valójában nejlonzacskó fedi és a fán terem. Biztos vagyok benne, hogy a nagyvárosiak fele ezt hiszi, szóval Bébé átlagon fölüli tudás birtokosa így is. :D)
Vidáman sétálgattunk, vártuk, hogy elérünk a célunkhoz... és egyszer csak kilyukadtunk a főútra. Egy baj volt ezzel. A mi útitervünkben nem volt főút. Egy darab főút sem. A főút az 10 km-rel arráb volt, mint amin mi mentünk. Addig forgattuk a térképet még ra kellett jönnünk, hogy rossz jelzésen jöttünk. De jó! :D Tehát az a hegy, nem az a hegy volt. És tényleg látni kellett volna a vonatot a hegytetőről. Valószínűleg láttuk is volna, ha jó hegyen állunk meg. De nem! :) ... és lehet, hogy még mindig ott a kilátó a tervezett hegy tetején, ahogy a térkép írja, sőt valószínű... (Amúgy lehet, hogy ott szúrtuk el, hogy egy térkép Bandinál volt, a másik meg nálam. Azt hiszem említettem már a negatív felhőt, ami engem körbevesz. Bandi még nem tudja, de neki is van egy ilyen negatív felhője :D Igen, volt iránytűnk.. és igen, pontosan, hogy nem használtuk... :D)
Visszamentünk egy darabon az erdőbe és becammogtunk a legközelebbi faluba. Miután kidőltünk már rendesen, rátaláltunk egy fogadóra, ahol tudtunk venni üdítőt és kipihentük fáradalmainkat. Majd szépen, komótosan, busszal átmentünk a másik faluba, ahová eredetileg igyekeztünk, megnéztük a várat, amit eredetileg az utunk végén néztünk volna, szóval végül is a táv megvolt, várat láttuk, nem tudom mit akarhatunk egyebet. :D Bár Bandi szerint mi nem eltévedtünk, hanem az út során megváltoztattuk a célunkat. Mert szebbnek találtuk az egyik falut (izé.. főutat), mint a várat. :D Szóval, nem tévedtünk el... és a térképünket sem dobjuk ki, ahogy Bébé tanácsolta. :D