Potterék (valójában nem Potter, mert az angol név, hanem más, de most itt mindegy) a földszinten laknak négyemeletes társasházunkban. Anyukám meg én a negyediken. Legalábbis így volt, még férjhez nem mentem és el nem költöztem otthonról. De Potterékkel addig voltak kalandjaim nekem is még ott laktam, szóval ez egy múltba vesző iromány lesz. Ezt jól megaszondtam.
Potterék egy jelenség család. Kb. 15 éve költöztek a házunkba, azóta színesítik mindennapjait a közösségnek: Pl. mikor mész haza péntek délután ötkor a suliból, hogy végre egy nap, amikor előbb hazaérek és a rendőrség nem enged be a házba, mert Potteréknél balhé van, vagy amikor kisebb katonai alakulat masírozik be a földszintre, hogy rárúgják Potterékre az ajtót, mert egy éve nem fizetik sem a vizet, sem a villanyt, sem a semmit, és kikapcsolni nem lehet, mert társasház és úgy van kitalálva, hogy ha nekik kikapcsolják, akkor nekünk is.. vagy mikor a házban nyomoz az Interpol (!!!), hogy nem rejtegetjük-e Bélát, és tudjuk-e hogy kicsoda, és egyébként is mit tudunk?
De azért sok mindent köszönhetünk nekik, pl. ők indukálták a zárat a kapura. Ugyanis nálunk hosszú évekig nem volt zár a lépcsőház bejárati ajtaján, mert nem kellett. "Szegény házba szegények laknak, ide nem jön úgyse senki" alapon, nem is lehetett még becsukni se a kaput rendesen, nemhogy zár, kackac... "ide már csak hozni lehet", ahogy a képviselő mondta. Aztán beköltöztek Potterék. És itt kezdődtek a bajok, mert Potterék nagy családban élnek (11-en laknak 52 nm-en, bejelentés szerint, amúgy szerintem legalább 50-en) A nagy család nagy baráti körrel, kuncsaftokkal a családi bizniszhez, dílerekkel, és egyéb alvilági figurákkal rendelkezett, de amilyen sokan voltak, olyan szeretőek voltak mások iránt, amolyan befogadó jellemek...
Befogadták a csöves bácsit a lépcsőházba, a szipus embert a pincébe, szóval nagyon jótét lelkek...
De akkor mikor hajnalban az akkor még csak 65 éves Jani bácsinak kellett kitessékelnie a csövest a családjával és baráti körével együtt a lépcsőházból, mert elfeküdték az utat, akkor döntött úgy a köz, hogy ide már pedig zár kell... (gonoszabb gondolatok szerint olyan, amihez Potteréknek nincs kulcsuk... de mivel jogaik vannak, ezért nem zárhatjuk ki őket a házból... sajnos.. marad a füstbomba... ) De végül is felszerelték és immáron 10 éve van zár a kapun, ami eddig 25-ször romlott el, mert Potterék nem tudják rendeltetésszerűen használni. Annyira megszokták, hogy csak löknek egyet a vasajtón, és bent vannak, hogy nem bírnak róla leszokni.. a zárt ajtó meg nem nyílik, ha csak lökdösöd, ez benne lényeg... és ők bosszúból általában berúgják a kb. 5 centi vastag biztonsági ajtóüveget... vagyis bocs... "véletlenül nekiszalad a kisgyerek" és egy gyerekkel csak nem fogjuk már kifizettetni a kárt, hát milyen szívtelen dögök vagyunk mi? Szóval ilyenek Potterék. Kalandosak.
A topsztorik egyike a szipus ember, aki a kutyájával (!!!) együtt lakott Potterék pincéjében vagy két hétig.
Mert hát úgy kezdődött, hogy minden lakáshoz jár egy pince. Egy amolyan 5 nm-es szokásos panelpince, ráccsal az elején. Ezekkel az a gond, hogy ezek egy légtérben vannak helyileg. És mikor Potterék megkapták az egyiket, kulcsot is kaptak a közös légtérhez.... és valamilyen varázserővel bírhatnak, mert lépten nyomon átvarázsolódott ez meg az a pincében.. először a szomszéd biciklije változott cigarettacsikké, másszor Jutka néni ott telelt virágai helyett keletkezett egy szemétkupac (mondom: Potter), szóval minden és mindenki kezdett gyanakodni, hogy nem maguktól tűntek el ezek a dolgok a pincéből... És persze a mi pincéket is atrocitás érte, mert van szerencsétlenen egy kartonpapír, hogy ne lássák, hogy mekkora szemét és rumli van ott. De hát ezek meg azt hitték, hogy ott van Magyarország aranykészlete, csak jól eldugtuk, és kicsit megszaggatták a kartonpapírunkat, amit verejtékes munkával szereltünk föl édesanyámmal a mínusz 10 fokban még hajdanában-danában. Persze, aztán kiderült, hogy csak törött műanyag játékok meg egy kimustrált szánkó, és néhány Fürge Ujjak magazin van a pincénkben, így nem verték le a lakatot. Legalább.
Tehát egy idő után elmúlt a liberális és toleráns szellem a lakóközösségben, pláne mikor ráfirkálták a frissen meszelt falra, hogy "hozzd visza amit elvítél tudom kivagy"... szóval ez volt a végszó, és kipateroltuk Potteréket, mondván jobb lesz nekik különeső pincével.
Ezért megkaptak egy bazi nagy tárolót, csak a köz nyugalmának érdekében. És ők úgy gondolták, hogy hát ezt szobának is lehet használni, és ide fogadták be a szipus embert a kutyájával, aki két hétig szórakoztatta a nagyérdeműt... egészen addig még rá nem rontott az akkor 78 éves Éva nénire, és ő meg karakán asszonyság lévén feljelentette a rendőrségen, a jegyzőnél, a hivatalnál, a közösképviselőnél, a lelkésznél, – mert hogy református volt a néni, még élt –, meg még legalább öt helyen, hogy már pedig "távolítsák el az urat meg az ebét, mert hogy házi állat tartása a mi házunkban csak lakóközösségi engedéllyel lehetséges, az meg a lakónak nincs"...
Úgyhogy ilyen alapon (is) kidobták a bácsit a pincéből, Potteréknek meg ejnyebejnye járt érte...
Igazából amióta az Interpol elkapta Potter Bélát és a Csillagban hűsölt egy darabig, meg a Potter Drogos Lány is kapott szociális alapon egy lakást, azóta viszonylag béke van. Csak a lakótelepen kifogásolták mikor Potterék lenyúlták az egyik háztömb padját és derékig beásták a földbe a mi házunk előtt. De senki nem volt elég bátor vitatkozni velük, úgyhogy ennyiben maradt a téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése