2011. június 10., péntek

A néptánc meg ami mögötte van

Én nem tudom, hogy az emberek fejében mi él, ha ezt mondom, hogy "tánc". Igen, én is társastáncoltam, versenytáncoltam és tanultunk ilyeneket, hogy rumba, meg szamba meg anyámkínja. Tekeregni kellett benne, meg riszálni magadat még szét nem estél. Nekem nem tetszett. Én elhiszem, hogy a mai világban, ahol a tánckultúra annyit tesz, hogy a ritmust tisztelve vonaglanak a fiatalok a diszkóban, de azért van más is, mint ez a semmi. Például a magyar néptánc. A magyar néptáncban (továbbiakban néptánc) az a jó, hogy kulturális értéke van, hozzátartozik a magyar kultúrához, értéket közvetít, szép és még élvezhető is (ha nem dél-alföldről származik, ugye... :)))) ). Van hagyománya és történelme. Tök jó.
Nem tudom, hogy egyes laikusok mit képzelnek a néptáncról, és pláne mit képzelnek egy néptáncos próbáról? Vajon mit csinálhatnak ott a néptáncosok? Hmm.. nagyon izgalmas dolgokat lehet ott átélni... hát, komolyan mondom, hihetetlen hogy egyes emberek hogy képzelik el a néptáncpróbát. Egyik ismerősöm vágta a fejemhez: biztos ott fogdossák a fiúk a lányokat... erre én meg majdnem megkérdeztem tőle, hogy "neked, mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról?" (by Sanyi, a Bagoly) Hát komolyan. Gáz. 
Segítek a laikusoknak: egy nem kezdő, de nem is teljesen profi együttes próbája az alábbiakból áll.
Van egy táncra alkalmas vagy nem annyira alkalmas hely (balett-terem, tornaterem, pince, közösségi ház stb.), ami jobb esetben levegőt és megfelelő padlót biztosít. Ebben összegyűlnek a fiúk-lányok 1:2 arányban legtöbbször. Öltözék: fiúknak: szakadt/melós/sportolós póló, tréningnadrág, jobbaknak táncos bakancs, nem annyira jobbaknak tornacipő; lányoknak: tesipóló, szoknya, harisnya, szoknya alá nadrág (ha nem felejtik el) és karaktercipő. Egy átlagos próba menete: bemelegítés (60 perc) tartalmazza: futást, ugrálást, ritmus- és tartásgyakorlatokat, nyújtást. A maradék időben (kb. 2 óra) tánctanulás van: figurák ismételgetése, lépések ismételgetése orrvérzésig, stílusgyakorlatok, lányok forognak magukban, mint a búgócsiga, a fiúk meg csapkodják magukat mert mazochisták. Végül párban gyakorlás van, amikor a lányok 30 másodpercenként odébb állnak: "lányok eggyel tovább!". A próba általában fárasztó, jobb helyeken beszélgetni nem lehet a próba alatt, mert zavarod a tanárt, meg lemaradsz az érdemi információról. Az összes társalgás: "szia, bocs, kösz" szavakra korlátozódik. Ahhoz már nagyon jóban kell legyél valakivel, hogy ennél többet beszélgess vele, megkockáztatván, hogy a vezető leordítja a fejedet, hogy zavarod a próbát. Mindenki fáradt, izzadt, büdös, főleg a fiúk. Egyik izzadt fiútól a másik izzadt fiúig.. hmm de jó.. belekenheted az egyik fiú izzadtságát a másik fiú izzadt pólójába a tenyeredről. Ez aztán az élvezet.
Az ember általában azért jár próbára, mert tanulhat valamit és mert közösségi élmény. Ha valaki szexuális defektjeit szeretné kiélni, az mást keressen, ne néptáncegyüttest.
Én elhiszem, hogy a reneszánsz idején (1500-as évek) a botrány teteje volt, hogy két ember - általában egy férfi és egy nő - nyilvánosan kartávolságra álljon egymástól mikor nem házasok. De ez minimum 500 éve volt. Azóta átéltünk egyet s mást, és tegye minden szülő a szívére a kezét mikor lenne nyugodtabb: ha a kislánya néptáncolna vagy ha a diszkóban vonaglana?
Jövőre lesz 20 éve, hogy néptáncolok (TE JÓ ÉG, DURVA!) együttesben (utánpótlásban, majd felnőtt együttesben), de még egyszer sem jutott eszembe, hogy engem bárki is "megfogdoshatott" volna. Próbálná csak meg, tuti vérző orral megy haza. De, bocs, egyszer volt egy próbán egy gyerek, aki tényleg véletlenül, nem csak a lapockámat fogta meg. Én meg forgás közben, tényleg véletlenül, könyökkel úgy gyomorszájon vágtam lendületből, hogy többet nem voltak ilyen véletlenek. :D  De ez is már igen nagyon régen volt, és mondom csak egyetlen egyszer a 20 év alatt. Biztos bennem a hiba. Nem tudom, de én soha nem éltem meg "orgiának" a néptáncpróbát. Ez szerintem inkább hozzáállás kérdése. Persze, hozzáteszem, hogy akik ilyeneket feltételeznek, meg kérdezgetik a férjemet, hogy nem féltékeny-e a táncos fiúkra, azok általában hímneműek és soha, egy rendes próbára be se tették a lábukat. Még a csárdás is misztikus fogalom számukra. Jó esetben a tévében látták a Savaria táncverseny latin döntőjét és ebből vonnak le hosszútávú következtetéseket. Ezt egy szóval jellemezném: szánalmas.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése