Játékok

Mint már említettem négy fiútestvérem van: egy bátyám és három öcsém. Mivel az egyik öcsém, csak fogadott, így őt most kirostálom, mert őt "csak" 7-8 éve ismerem. A másik három viszont, hahaha, nem csak, hogy annyi ideje ismerem őket, ahány évesek (kivétel bátyámat, mert ő ugye idősebb... :)), hanem még rokonok is, szóval teljesen együtt nőttünk föl.
Amit a három lurkóról tudni kell, hogy ők tényleg testvérek, és én kb. féléves koromban csöppentem a családba, akkor még csak bátyám mellé. Bátyám sokáig azt gondolta, hogy öltöztetős baba vagyok, mert igazi nem lehetek, ezért hajas babaként játszott velem. Öltöztetett, meg megfésülte a hajamat, csak akkor lettem gyanús, hogy talán nem vagyok játék, amikor magamtól elkezdtem sírni vagy elmásztam valahova. De bátyámat ilyen apróságok nem zavarták... biztos elemes. :D
Visszatérve a címhez bátyámék egy idő után egy szomszédos faluba költöztek egy szép nagy házba. A szép házhoz szép gyerekszobák is járnak, és a szép gyerekszobákhoz pedig éppen divatos játékok. Hát, pedig, hagyományos jó magyar családhoz híven a játék koncepció náluk: vagyis mondhatjuk, hogy nálunk mivel jó sokat laktam én ott is, az volt, hogy a játékra vigyázni kell, mert majd a kisebbek öröklik tovább. Hát, nagyjából bejött, a dolog: a játékok fele túl is élte azt a pár évet még szükség volt rá, de egy gond volt: a divat.
Már pedig: akár tetszik, akár nem a játékoknak is van divatja. Éppen aktuális rajzfilm vagy mese fröccsöntött figurája mindig a legmenőbb. Mivel bátyám menő gyerek volt már az oviban is, neki volt tininindzsa harci teknőce. Az én gyerekkoromban ez volt a divat meg a póniló. Így visszatekintve: ez a harci teknőc: mekkora egy szánalom. De komolyan. Műanyag, fröccsöntött, ronda, teknősbéka-formájú baba (?) aminek lila (!), piros és egyéb színekben pompázó páncélja van, ami alól ki lehet venni a műanyag kardot. Vagy bele lehet tenni az elemet és akkor olyan hangot ad ki, ami leginkább a kínai kecskemekegésre hasonlít. :D Mindenesetre ez volt a nagy szám akkoriban. (Én már akkor sem értettem, hogy miért jó ez, mikor még haja sincs, amit meg lehetne fésülni. :) ) Persze iszonyat drága volt egy ilyen kínai csúfság, azért csak keveseknek volt, így mindenki elájult tőle, hogy húúú... "beszél" (= mekeg).  Az idő repült, és elmúlt ennek a játéknak is a dicsősége, szerencsére. A bátyám nagyobb lett és inkább a lányok érdekelték, nem a műanyag játékok. :)
Viszont öcsém, aki 8 évvel fiatalabb a bátyámnál, éppen ekkor lépett be a nagy óvodás-kisiskolás korba. Ő is menő gyerek akart lenni és neki már GI Joe-ja volt. GI-Joe olyan mint a Barbie baba csak kisfiúknak. Egy az egybe akkora, van haja és millió és egy változata: van kommandós, amelyik terep ruhában tud kúszni magától (!), van nindzsa, amelyiknek a szemeit (!) is mozgatni lehet, van északi ruhás kommandós, vagy karate kölyök, van sivatagi lopakodó, búvárkommandó meg mit tudom én. Rengeteg: az egyiknek gépfegyvere van, a másiknak kardja a harmadiknak csuklyája. Persze, egy ilyen GI Joe, ha lehet még drágább, mint egy harciteknőc, hiába az infláció, ugye. Kb. 3-4 Barbie baba jön ki egy GI Joeból. De hát öcsém GI Joe mániája – a szülők szerint – gyógyíthatatlan volt, így lett neki egész sorozat. Azért hozzá kell tennem, hogy az öcsém lelkivilágát azért mutaja, hogy a GI Joek sosem harcoltak. Ők reggeliztek, iskolába mentek, majd gépfegyverrel, puskával és karddal együtt lefeküdtek aludni a rózsaszín takaró alá. :D Biztos vagyok benne, hogy a rokonok, akik elárasztották öcsémet ezzel a drága vacakkal, ha rongybabát vesznek neki 50 forintért a piacon, azzal is ugyanezt játszotta volna. :D Erről ennyit. :)
Most, mikor a legkisebb öcsém épp kisiskolás (10 éves) most a bakugan vagy mi a rossz nyavalya van soron. Na, ez a bakugan, ha lehet a legborzalmasabb. Komolyan: inkább 10 GI Joe meg 40 teknőc, mint egy ilyen csúfság. Biztos lehet lejjebb is süllyedni ennél a tetves bakugánnál, de nem kéne. Ha valaki nem tudná bakugán nem olyan rég jött divatba (pár éve), kb. a lego Bionicle szörnyeivel együtt (na az a másik förmedvény, amit inkább kidobnék a szemétbe). Ez ilyen kicsi, műanyag fröcsöntött, színes szörny, amivel kb semmit se lehet csinálni, csak dobálódzni maximum. Esetleg kiszúrni a másik szemét vagy ilyen hasonló építő dolgok. De hogy milyen ronda, és ehhez képes meg milyen drága. Hihetetlen. Borzalom. Komolyan. Nekem már a pokemon is sok volt, hogy minden sarokban pikacsu és szörnybarátai figyeltek, most meg ez a műanyag *** . A boinicletől meg még én is félek, olyan ocsmány. Kirakni a polcra nem lehet, mert a gyereknek rémálmai lesznek tőle. Sok mindent nem lehet vele játszani, csak morogni meg rohangászni vele a lakásban. Hát azt hiszem ezt egy darab fával ugyanígy el lehetne játszani, és akkor legalább a fantáziája megmarad szerencsétlen kölöknek.
De érzem én, hogy ennek a játéknak is csak az lesz a sorsa, mint elődeinek. Megy a padlásra a GI Joek és teknőcök mellé porfogónak. Hogy majd ha már teljesen tönkrementek kikerüljenek a szelektívbe. Ezért érdemes divatos játékot venni. Legyen okulásul minden jelenlegi és jövőbeli szülőnek: inkább játszál otthon a gyerekeddel egy bottal, mint vegyél neki divatjátékot drága pénzen. :)